Az atipikus foglalkoztatással szembeni attitűdök vizsgálata a magyar és szlovák állástalanok körében
Kulcsszavak:
atipikus foglalkoztatási formák, attitűdök, szlovák-magyar határtérség, állástalan férfiak és nők, rugalmas munkaformákAbsztrakt
A TANULMÁNY CÉLJA
Írásunk az atipikus foglalkoztatás elfogadási hajlandóságát vizsgálja a Komárom és Esztergom (Magyarország), továbbá Révkomárom (Komárno) és Párkány (Štúrovo, Szlovákia) kistérségeiben élő munkanélküliek körében.
ALKALMAZOTT MÓDSZERTAN
A kutatás fő célkitűzése, hogy megismerjük a két ország munkát keresőinek az atipikus formákkal kapcsolatos attitűdjeit és véleményeinek különbségeit. A vizsgált határmenti kistérségek foglalkoztatási központjai mind a szlovák, mind a magyar oldalon élő álláskeresők számára egyidejűleg több lehetőséget rejtenek. Annak ellenére, hogy a Duna és az országhatár kettéválasztja őket, földrajzilag és munkaerőpiacként is egyetlen egységet alkotnak, és az uniós tagállamok közti határok átjárhatóságának köszönhetően javarészt ugyanazok az álláslehetőségek állnak a rendelkezésükre mindkét országban.
LEGFONTOSABB EREDMÉNYEK, ÚJDONSÁGOK
A kiértékelési módszerek jellemzően egy- és többváltozós vizsgálatok voltak. így többek között gyakorisági, átlag, szórás, valamint kereszttábla-elemzés és független mintás T-próba módszerét alkalmaztuk. A kutatásban 689 fő vett részt. Ugyanakkor ám magát ténylegesen munkanélkülinek valló (azaz a kutatás pillanatában nem dolgozó) résztvevő mindösszesen 279 fő volt. így a mostani kiértékelés során csak ezt a részmintát használtuk fel. A kérdőíves felmérés adatainak többváltozós elemzése fontos hasonlóságokat, egyben jelentős különbségeket is mutat az országhatár két oldaláról származó válaszok között.
GYAKORLATI JAVASLATOK
A vizsgálatok során a megfogalmazott hipotézis elfogadottnak tekinthető. Az atipikus állásokat a megkérdezettek 80-90%-a nem, vagy csak kényszerből, ideiglenesen fogadná el, s mindössze 15-20% dolgozna szívesen hosszú távon is az ilyen formák valamelyikében.
