Változott-e a mese és az olvasás iránti érdeklődés az utóbbi évszázad alatt? A hat-nyolc éves gyerekek irodalmi érdeklődése különös tekintettel Nógrády László és Tóth Béla kutatására

Absztrakt

Félszáz év nem kevés idő. Körülbelül ennyi évvel ezelőtt végzett tudományos kutatást Tóth Béla arról, milyen szerepet játszik a hat-nyolc éves gyerekek körében az irodalom, milyen az irodalomhoz való viszonyulásuk és miért van szükség ezzel a korosztállyal foglalkozni. Elméleti kutatását Tóth saját vizsgálati eredményeivel támasztotta alá, amely által rámutatott arra, milyen irodalmi szövegek iránt érdeklődik leginkább a szóban forgó korosztály. Felmérésének történeti gyökere is van, ugyanis Tóth Nógrády László 1917-ben megjelent felmérésére hivatkozik, aki szintén vizsgálatot végzett a hat-nyolc évesek körében a kedvelt irodalmi
szövegekkel kapcsolatban. Véletlen egybeesés, hogy a két kutatás kiadása között pontosan ötven év telt el, így Tóth kutatása 2017-ben az ötvenedik, Nógrády kutatása pedig a századik évfordulóját ünnepelheti. De hogyan változott a mesével kapcsolatos pedagógiai attitűd, a meseolvasás és az olvasásszeretet helyzete ez alatt az idő alatt? A tanulmányban a magyar reformpedagógiát érintve Nógrády kutatására, valamint a hatvanas-hetvenes éveket érintve Tóth Béla felmérésére fektetem a hangsúlyt. Célom kapcsolatokat keresni a közel egy, illetve fél évszázaddal ezelőtt kialakult mese és olvasás iránti attitűdökben, majd ezekkel az eredményekkel és a mai, hasonló témájú kutatásokkal párhuzamot vonni. Arra vagyok kíváncsi, hogy egy évszázad leforgása alatt milyen koncepciók születtek a mesével és a mese pedagógiai értékével kapcsolatban, illetve ezek a nézetek között akadnak-e releváns különbségek, esetleg közös vonások.