Egy tanítóképezdei igazgató leváltásának hiányos emlékezete a millennium körüli években
DOI:
https://doi.org/10.15170/PAAA.2015.02.02.01Kulcsszavak:
oktatás- és neveléstörténet, történeti emlékezet, mikrotörténelem, Pécsi Püspöki Tanítóképző Intézet, Schultz ImreAbsztrakt
Napjainkban megnövekedett az emlékezés és emlékezet témájával foglalkozó hazai és külföldi neveléstörténeti művek száma, melyek többek között az önéletírás, a tanári identitás és az intézménytörténet témáit ölelik fel. Jelen tanulmány középpontjában a Pécsi Püspöki Tanítóképző Intézet egykori igazgatója, Schultz Imre, illetve 1885-ben bekövetkezett leváltásának története áll, mely egy nagyobb, Schultz Imre életművét feltáró kutatás résztémáját képezi.
Schultz Imre 1871 és 1901 között volt a Pécsi Püspöki Tanítóképző Intézet tanára, 1878 és 1885 között igazgatója. Számos tankönyvet és módszertani témájú cikket írt, tagja volt a Szent István Társulat Irodalmi és Tudományos Osztályának. A tanítóképző intézet történetét bemutató szövegek elismerően írnak igazgatói tevékenységéről, leváltásának körülményeit azonban gondosan kerülik. 30 éves tanári jubileuma ünnep lehetne az Intézet történetében, ennek azonban nyomát sem találni az Intézet évkönyvében…
A tanulmány Schultz Imre igazgatói tevékenységének jár utána még érintett, kortárs személyek írásai nyomán, melyekben az események különböző szempontú leírása, kiemelése mellett ugyanolyan fontos szerepet kap a hallgatás, finom, kortársak számára még érthető utalások formájában. Ez a sokatmondó hallgatás az utókor számára azonban felejtéssé vált.
A mikrotörténeti tárgyú kutatás Schultznak a tanítóképzőhöz fűződő viszonyát elemzi az intézet történetéről szóló, reprezentatív célokat szolgáló szövegek és levéltári források összevetésével, melyen keresztül felszínre kerülnek a tanári testület és az intézményt fenntartó pécsi püspökség konfliktusai.
Fotó: Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltára
Letöltések
Hivatkozások
Assmann, Jan: A kulturális emlékezet. Írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultúrákban. Budapest, 2013.
Baska Gabriella: Iskola, gyermek és tanítói ideál a 19. és 20. század fordulóján. Budapest, 2011.
Bruner, Jerome – Lucariello, Joan: A világ narratív újrateremtése a monológban. In: Narratívák 5. Szerk. LászlóJános – Thomka Beáta. Budapest, 2001. 131–156.
Dombi Alice: Primusinter pares. Pedagógiai professzió és programadó nevelők a 19. században. Szeged, 2012.
Döbrössy Alajos: A Pécsi Püspöki Tantóképző-Intézet történelmének rövid vázlata. Hazánk ezredéves fennállásának emlékére. Pécs, 1896. (http://digitalia.lib.pte.hu/?p=1626) [2015.05.14.]
Döbrössy Alajos: A Pécsi Püspöki Tanítóképző-Intézet értesítője az 1901–1902-iki tanévről. Pécs, 1902.
Iskola és történeti emlékezet. Egy 1947–48-ban született iskolai ankét. Szerk. Golnhofer Erzsébet – Szabolcs Éva. Budapest, 2009.
Horkay Hörcher Ferenc: A koramodern politikai eszmetörténet cambridge-i látképe (utószó). In: A koramodern politikai eszmetörténet cambridge-i látképe. John Dunn, John G. A. Pocock, Quentin Skinner és Richard Tuck tanulmányai. Szerk. HorkayHörcher Ferenc. Pécs, 1997. 287–307.
Kéri Katalin: Tanítók a baranyai római katolikus népiskolákban (1868–1918). Iskolakultúra, (1995):5. 36–44.
Schultz Imre: Visszapillantás tanügyi s irodalmi működésemre 30-évi tanítóképzői jubileumom alkalmából. (Authobiographiai vázlat). Nevelő Oktatás, 1. (1901):9. 193–241.
Szabolcs Éva: Remembering Old School Life: Memories As Sources of History of Education Research. In: Kindheit-Schule-Erziehungswissenschaft in Mitteleuropa 1948–2008. Szerk. Hopfner, Johanna – Németh András – Szabolcs Éva. Frankfurt am Main, 2009. 13–18.
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Budapest, 1891–1914. (http://mek.niif.hu/03600/03630/html/s/s23460.htm) [2015.05.14.]
Várady Ferenc: Baranya multja és jelenje. Pécs, 1896.
Downloads
Megjelent
Hogyan kell idézni
Folyóirat szám
Rovat
License
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 International License.
