Tetten ért gondolatok – a gyerekszáj, az aranyköpés és az aforizma tanuláslélektani tükrében

Absztrakt

Nyelvbotlásaink, azon túl, hogy derűs pillanatokat szereznek, hű tükrei mentális erőfeszítéseinknek is. Nyelvészeti szempontból a gyerekszáj és az aranyköpés is a nyelvbotlás kategóriájába tartozik, az aforizmák egy jelentős része pedig álnyelvbotlásnak illetve nyelvbotlás paródiának tekinthető. A gyerekszáj a nyelvelsajátítás és fogalmi gondolkodás fejlődésének rögös útján haladó kisgyermek nyelvi és gondolkodási nehézségeinek tükre, ugyanakkor a gyermekek nyelvi kreativitásáról is árulkodik. Tükrözi a gyermeki gondolkodás prelogikus, egocentrikus tendenciát, továbbá a gyermek világképalkotó erőfeszítéseit is. A gyerekszáj spontán természetével ellentétben az aranyköpés mindig indukált nyelvbotlás: olyan helyzetekben keletkezik, amikor a tanulónak kell számot adnia a tudásáról. A szorongató helyzet átmeneti „üzemzavart” indukálhat a metakognitív működésben, ami az aranyköpéseket a más mikroamnesztikus jelenségekkel rokonítja. Közös vonásuk a hibaészlelés hiánya. Az aforizma szándékosan generált mondás, amely él és visszaél mindazzal a nyelvi és gondolkodásbeli hibaforrással, amelyből a gyerekszáj és az aranyköpések legtöbbje fakad. Az emberi megismerés gondolati és nyelvi útjai az aforizmában sikeresen összeforrnak. Az aforizma
a kognitív csúcsteljesítményeink egyike, amely hozzájárul a kognitív kompetenciánk fejlesztéséhez és bölcsességünk növeléséhez is.
A gyerekszáj, az aranyköpés és az aforizma egyfajta kognitív fejlődéstani folytonosságot képvisel. Együttes tanulmányozásuk egyedülálló módon járulhat hozzá kognitív működésünk metakognitív refl exiójához, metatudásunk növekedéséhez.