A folytatódó küzdelem

Marczali Henrik nézetei a háborús felelősségről az 1920-as években

Absztrakt

Marczali Henrik 1914 és 1918 között jelentős szerepet vállalt az Osztrák-Magyar Monarchia propagandájában. A háborús pszichózistól vezérelve rendszeresen írt cikkeket és hosszú tanulmányokat a háború szükségességéről. Hitt a győzelemben, amiért tenni akart, ezért előadásokon buzdította a hallgatóságot a kormány és a hadsereg támogatására Budapesten és vidéken egyaránt. A hadiidők után revizionista írásokat közölt. Csalódott volt a trianoni békeszerződésben, nem vállalta a vereséget és a háborús felelősséget sem. A német és osztrák történészek többségéhez hasonlóan ő is be akarta bizonyítani, hogy országa nem felelős a háborúért. Marczali Tisza Istvánnal volt barátságban, így mindenekelőtt az ő ártatlanságát hangsúlyozta. Tiszában egy miniszterelnököt látott, aki mindent megtett a békéért és a végsőkig ellenezte a háborút. A háború alatt a politikus egy memorandumot és egy levelet bízott a történészre, amelyekben ismertette álláspontját. Tisza halála után Marczali magyarul és angolul is publikálta a Tiszát rehabilitáló dokumentumokat. A történész 1919 és 1934 közötti írásaival a Tisza-kultusz és Ferenc József-kultusz kiépítésében egyaránt részt vett. Álláspontja legitimista volt. Hiába múltak az évek, a világháborúról alkotott nézeteiben semmi sem változott. Továbbra is úgy vélte, hogy Trianon szigora többek között Tisza István valódi politikai szándékainak és szerepének félreértésén alapul. Bízott a békés revízió lehetőségében. Elsősorban Nagy-Britannia és az Amerikai Egyesült Államok segítségére számított. Miután megjelent a Hogyan készült a nagy háború? 1923-ban, hosszabb újságkiadványokban közölte nézeteit. Ezekben a kiadványokban már nem a történészekhez, hanem a nyilvánossághoz szólt. Cikkeiben jobbára megismételte az 1914–1918 közötti gondolatait, így a történészi szerepből kilépve a maga módján igyekezett Magyarország megmentője lenni.