Vonzások és választások

Marczali Henrik és Szekfű Gyula Bocskai-képe

Absztrakt

A tanulmány két egymást követő nemzedék egy-egy kiemelkedő történésze, mester és tanítványa, Marczali Henrik és Szekfű Gyula Bocskai-képét veti össze. Ezek alapján kívánja megállapítani, milyen mértékben éltek tovább Marczali megállapításai, időszerűek maradtak-e kérdésfelvetései, mennyire volt sikeres a Szekfű által oly sokszor szorgalmazott átértékelés, a korszak legfontosabb szintézisének társszerzőjeként miként sikerült túllépnie a 19. századi történetíráson. A tanulmány azokat a kérdéseket veszi számba, amelyek láthatóan foglalkoztatták őket, és amelyekre nem adtak azonos válaszokat.

Kilenc szempont vizsgálata alapján azt láthatjuk, hogy miközben a Marczali által felvetett problémák szinte mindegyike megjelenik Szekfűnél is, álláspontjaik időnként feltűnően különböznek. Előbbi sokkal pozitívabb képet nyújt a fejedelemről és Erdélyről, igyekszik felülemelkedni a kettősségeken, számára többnyire összeegyeztethetők a látszólag ellentétes álláspontok, meghaladhatók a leegyszerűsítő besorolások. Szekfűnél éppen a különbségek elmélyítésének, kiszélesítésének lehetünk tanúi, egymást kölcsönösen kizáró ellenfogalmakat használ. Nála az ellentétek aszimmetrikusak, cseppet sem rejti véka alá elkötelezettségét: elítéli a „keleti magyarokat”, míg idealizálja a nyugatiakat, miközben a fejedelmet az előbbiek közé sorolja.

A tanulmány arra is keresi a választ honnan erednek e különbségek. Marczali munkássága elsősorban a kiegyezés korához köthető, míg Szekfű nagy szintézise a Trianont követő korszak reprezentatív összefoglalója. A két historikus politikai beágyazottságú értékeléseinek eltérése a történettudomány előtt álló társadalmi elvárások, kihívások változásából is adódik. Befejezésként a tanulmány ezeket az eltérő összefüggéseket veszi számba.