A rendiség fogalma Marczali és Hajnal gondolkodásában és a fogalom utóélete

Absztrakt

Marczali Henrik egy század eleji tanulmányában áttekintette a rendiségnek a magyar történelemben betöltött változó szerepét. A modern kort illetően megállapította: annak fennmaradása gátolja a polgári fejlődést. Ezt a fejleményt mindenekelőtt a nemesség bürokráciává alakulásában jelölte meg. Hajnal István az évtizedekkel később kifejtett történeti koncepciójában a rendiségnek pozitív funkciót tulajdonított a modern európai fejlődés szempontjából. Kifejlett rendi struktúrák hiányában, vélte Hajnal, nem beszélhetünk kielégítő racionális („okszerű”) fejlődésről. A két történész ezen elképzelései látens módon tovább éltek, úgy, hogy többnyire nem is utaltak első megfogalmazóikra, vagy félreértelmezték őket. Rendszerint a folytonos rendiségben határozták meg a magyar polgári átalakulás tökéletlenségének fő okát. Utóbb olyan elképzelések is forgalomba kerültek, melyek szerint a szocialista társadalmi és politikai berendezkedés maga is egyfajta rendiséget testesít meg. Kérdés persze, hogy ez a történeti értelemben vett rendi szerkezet továbbéléséből vagy abból következik, hogy – ahogy Max Weber gondolta – minden társadalmi rendszerben megbújik a rendi társadalomszerveződés lehetősége.