Pécs turizmusának első aranykora

Absztrakt

Pécs a 19. század második felében Magyarország egyik legdinamikusabban fejlődő városa
volt. Ez a folyamat egészen az első világháborúig tartott. A világháború veszteségei és az
azt követő 3 éves szerb megszállás nagyon nagy károkat okozott a város gazdaságában és
társadalmában. A tanulmány a gazdaságtörténeti előzményeket és a gazdasági környezetet
is bemutatva ismerteti Pécs idegenforgalmának első aranykorát. Pécs turizmusa az 1930-as
években rendkívüli fejlődésen ment keresztül. Az ország városai, átélve az első világháború
és a nagy gazdasági válság traumáit, felismerték a turizmus gazdasági szerepét, és többségük
elindította az ágazat tudatos fejlesztését. Ennek
a fontosságát a pécsi vezetés is felismerte, az
országban pedig az elsők között 1933. március 28-án elhatározta az idegenforgalmi bizottság
és az idegenforgalmi iroda létrehozását. Elindult egy lelkes vendégcsalogató „propaganda”
tevékenység, és beindult a tudatos termékfejlesztési munka, elsősorban a kulturális és ökoturizmusra
összpontosítva. A turisztikai kínálat a város örökségi értékein és a Mecsek-hegység
természetes szépségein alapult. A fogadási feltételeket, mint például a szálláshelyeket és
a vendéglátóhelyeket, megfelelő minőséggel alakították ki. Olyan közlekedési kapcsolatok
valósultak meg - ami ma is irigylésre méltó -, mint a közvetlen repülési összeköttetések Budapest
és Kaposvár között, vagy a vonat összeköttetések Béccsel. Budapestet 3 órán belül
vonattal lehetett megközelíteni, és az olcsó vasút miatt sokoldalúvá vált a belföldi turizmus,
amelynek egyik legnagyobb kedvezményezettje Pécs volt. A városfejlesztési döntések figyelembe
vették az idegenforgalom igényeit, és olyan, napjainkban is divatos tevékenységeket
is felkaroltak, mint a helyi termékek turisztikai kínálatba illesztése. Az 1930-as évek eredményei
hatással vannak a mai Pécs turizmusára is.