Három nővér a 18. század eleji Budáról

Absztrakt

A tanulmány Franz Kokall budai városi vámos és tanácsos leányainak házasságán keresztül mutatja be a házastársi konfliktusok rendezésének lehetőségeit, valamint a polgári házasság állandó „mellékszereplőit”. A legidősebb leány, Isabella nincstelen szerelme helyett a szülei által választott rézműves polgárhoz ment hozzá. A kezdetektől botrányokkal tarkított házassága állandó beszédtémát szolgáltatott a városban. Férje a korábbi kérőjétől érkezett, asszonyszöktetést előkészítő levelekre hivatkozva próbált megszabadulni a feleségétől. Isabella oldalán azonban ott állt városi alkalmazott apja, aki sikeresen képviselte a tanács előtt. A viták ezt követően sem szűntek meg, az apa, az asszony fivére, a bérlőik, a barátok és a szomszédok így vagy úgy részt vettek az eseményekben. Békétlen életük miatt férje hirtelen halálát követően Isabella férjgyilkosság gyanújába keveredett. Apja minden tekintélyére és kezességére szükség volt, hogy ne ítéljék el. Isabella apja segítségével egy szegény polgár neje lett, soha többé nem került a hatóságok látókörébe, mégis egész életében megbélyegzett maradt, akinek a nevét tisztességes ember óvakodott kimondani. Egyik húga, Susanna Helena nővére példájából tanulva közel két évtizeden keresztül tűrte férje méltatlan bánásmódját, míg másik húga, az özvegy von Krempelné támogatásával a tanács elé merte vinni az ügyüket. Az apa és fivérek ekkor már nem éltek, von Krempelné magában nem tudott eredményesen fellépni húga császári hadnagy férjével szemben. Ha mást nem is értek el, mindenesetre jó figyelmeztetés, nyilvános megszégyenülés volt a tanúk kihallgatása a férj számára. Franziska Gertrud von Krempel kisebb-nagyobb kölcsönökkel támogatta a húgáékat és igyekezett ezen a módon biztosítani a családi békét. A két fiatalabb leánytestvér nem feledkezett meg a városi társadalom peremére került nővérükről, haláláig támogatták anyagilag, még a férjükkel is dacolva.

Fotó: Budapest Főváros Levéltára (BFL) IV.1002.z A Nr. 558. 64. p.