Az orvosképzés színhelyei mint az orvostudomány reprezentációs terei Pesten az Üllői úti klinikai tömb felépüléséig

Absztrakt

Az orvosi kar Pestre 1784. évi költözését követő évszázad kihívásokkal teli időszak volt. A 18. század végével indul a város ugrásszerű fejlődése, az orvosképzés lehetőségeit ugyanakkor meghatározza a belvárosi „jezsuita ház” szűkössége, a szaporodó tanszékek és növekvő hallgatói létszám miatt oktatásra alkalmatlanná válása, amit súlyosbított a városi Rókus Kórházzal kapcsolatos tervek sikertelensége. A Kunewalder-ház tágas volt, ám környezete miatt bizonyult alkalmatlannak a sebészeti és szülészeti klinika tartós befogadására. A városvezetés és az egyetem közötti évtizedes viták után a végleges megoldást csak a kiegyezést követő fejlesztések hozták el. Az Üllői úti (belső) klinikai tömb kiépülése fordulópontot jelentett az orvosképzésben, és lehetővé tette a korszerűtlen helyszínek végleges felszámolását.