A magyarországi családi adó- és járulékkedvezmény kihasználhatósága az egyes jövedelmi tizedekben. Egy kísérlet a hazai családi kedvezmény újraelosztó hatásának megállapítására adatok szimulációjával
DOI:
https://doi.org/10.15170/MM.2024.58.01.07Kulcsszavak:
családi adókedvezmény, egyenlőtlenség, szimuláció, vertikális méltányosságAbsztrakt
A TANULMÁNY CÉLJA
A tanulmány kísérletet tesz arra, hogy meghatározza a hazai családi adó- és járulékkedvezmények kihasználhatóságát és újraelosztási hatását a különböző jövedelmi decilisekben. Az újszerűsége abban áll, hogy mindezt a háztartások szintjén végzi el az egyéni jövedelmek vizsgálata helyett.
ALKALMAZOTT MÓDSZERTAN
Az elemzéshez egy 4294 háztartást tartalmazó mintát generáltam, melyeknek összetétele és jövedelmi adatai a KSH által 2020-ra közölt arányuknak megfelel az egyes jövedelmi tizedekben. Miután kiszámoltam a minta minden háztartására a gyermekszám alapján elvileg igénybe vehető maximum kedvezményeket és a ténylegesen az adóköteles jövedelmükből igénybe vehető kedvezményeket, összehasonlítottam a decilisek eredményeit összességében, majd háztartási és adózói szinteken.
LEGFONTOSABB EREDMÉNYEK
Míg az alacsonyabb jövedelmi decilisekben az adóköteles jövedelem korlátozza az igénybevételt, mivel lényegesen alacsonyabb az aktív keresők aránya, a legmagasabb decilisekben a gyermekek száma jelent korlátot, arányuk a decilisen belül 8%-ot sem ért el. A legalacsonyabb jövedelmi decilisben az adókedvezményt igénybe vevők (aktív keresők) között több, mint kétszeres volt az igénybe vett átlagos kedvezmény a legfelső jövedelmi decilishez képest, és összességében a legalacsonyabb jövedelmi tizedeknek ötször annyi kedvezmény jutott, mint a legfelső tizedeknek, az egy háztartásra jutó átlagos kedvezmény pedig közel tízszeres a szegényebbek körében, tehát a decilisek közötti újraelosztási hatás az alacsonyabb jövedelműeknek kedvezett.
GAZDASÁGPOLITIKAI JAVASLATOK
Természetéből adódóan az adókedvezmény nem lehet képes javítani az adóköteles jövedelemmel nem rendelkezők helyzetén, így esetében csak az adózók közötti méltányosabb teherviselést vizsgálhatjuk. Az adózó gyermekes családok között legnehezebb helyzetben az egyszülős családok vannak, náluk a legmagasabb a szegénységi kockázat, mivel csak a gondozó szülő tudja igénybe venni a kedvezményt. Ahogy a legutóbbi népszámlálási adatok is rámutattak, az elváltak aránya viszont növekszik Magyarországon. Az ő helyzetükön javítana, ha a gondozó szülő alacsony jövedelme miatt nem igénybe vehető kedvezményt a különélő szülő személyi jövedelméből érvényesíthetné, legalább a megfizetett tartásdíj erejéig (akár közvetlenül a gyermekhez, illetve az őt gondozó szülőhöz visszatérítve). Ezzel megszüntethető lenne az elvált szülők gyermekeit érintő most fennálló negatív diszkrimináció a családi adókedvezményben.
Hivatkozások
Benedek D., Kiss Á. (2011), „Mikroszimulációs elemzés a személyi jövedelemadó módosításainak hatásvizsgálatában”, Közgazdasági Szemle, 58(2), 97-110.
Boccanfuso D., Savardm L., & Decaluwe , B. (2008), “Poverty, income distribution and CGE micro-simulation modeling: Does the functional form of distribution matter?”, The Journal of Economic Inequality, 6, 149-184. https://doi.org/10.1007/s10888-007-9055-y
Deák Á., Ricz J. (2022), „A többdimenziós szegénység mérése – latin-amerikai tapasztalatok”, Közgazdasági Szemle, 389-412. https://doi.org/10.18414/KSZ.2022.3.389
Hajargasht, G., & Griffiths, W. E. (2013), “Pareto-lognormal distributions: Inequality, poverty, and estimation from grouped income data”, Economic Modelling, 593-604. https://doi.org/10.1016/j.econmod.2013.04.046
Kaldor, N. (1965), An Expenditure Tax. London: Unwin.
Kleiber, C. & S. Kotz (2003), Statistical Size Distributions in Economics and Actuarial Sciences. New Jersey: John Wiley & Sons. https://doi.org/10.1002/0471457175
Krekó J., Erős H., Greskovics B., Hajnal Á., Scharle Á. (2023), “The redistributive effect of the Hungarian flat tax and family allowance system” Acta Oeconomica, 1-23. https://doi.org/10.1556/032.2023.00011
KSH (2022), Fenntartható fejlődési célok. https://ksh.hu/s/kiadvanyok/fenntarthato-fejlodes-indikatorai-2022/sdg
KSH (2023a), Egy főre jutó bruttó és nettó jövedelem jövedelmi tizedek (decilisek) szerint. https://www.ksh.hu/stadat_files/jov/hu/jov0005.html
KSH (2023b), A háztartások száma, a háztartásban élő személyek jellemzői jövedelemszerző tevékenységük, jövedelmi tizedek (decilisek) szerint. https://www.ksh.hu/stadat_files/jov/hu/jov0022.html
Lentner Cs., Sági J. (2020), „A magyar népességpolitikai intézkedések tényezői és várható hatásai”, Közgazdasági Szemle, 289-308. https://doi.org/10.18414/KSZ.2020.3.289
Méreiné Berki B., Málovics Gy., Mihály M. (2023), „Rendszerszintű átalakulás helyett szakpolitikai reform? – A részvételi akciókutatás társadalmat átalakító ereje és annak korlátai egy megyei jogú város deszegregációs szakpolitikájának tapasztalatain keresztül”, Kovász, 31. https://doi.org/10.14267/kov.2022e1
Musgrave, R. A., & Mugrave, P. B. (1989), Public Finance in Theory and Practice. Singapore: McGraw-Hill
Németh P. (2017), „A gyermekvállalási döntés életciklusmodellje Magyarországon”, Hitelintézeti Szemle, 16(4), 5-35.
Simonovits A. (2014), „Gyermektámogatás, nyugdíj és endogén/heterogén termékenység - egy modell”, Közgazdasági Szemle, 672-692.
Stiglitz, J. E. (2000), A kormányzati szektor gazdaságtana. Budapest: KJK Kerszöv.
Varga G., Nobilis B., Svraka A. (2011), „Adóköteles jövedelmek rugalmassága – egy identifikációs kísérlet a családi adókedvezmény 2011-es bevezetése alapján”, Statisztikai Szemle, 5-33. https://doi.org/10.20311/stat2020.1.hu0005
Varga, E. T. (2023), “The impact of the tax relief to families on household income in Hungary”, Digital Library of the European Council for Modelling and Simulation, 100-106. https://doi.org/10.7148/2023-0100
Vaskövi Á., Jászfi E. (2023), „Az időskori szegénység és az öngondoskodás összefüggései Európában”, Közgazdaságtani Szemle, LXX, 898-923. https://doi.org/10.18414/KSZ.2023.7-8.898
