A tanulási zavarok hazai kategorizálásnak problémái

Absztrakt

Magyarországon a sok szempontból korszerűnek mondható 1993. évi LXXIX. törvény a
közoktatásról sok évre kedvezőtlenül határozta meg a magyar rendszer értelmezhetőségét és
kompatibilitását az OECD-n belül, annak ellenére, hogy új korszakot nyitott, hiszen a fent
említett törvényben meghatározott kategóriák, melyek a tanulási problémákkal kapcsolatosak,
nehezen voltak adaptálhatóak hazánkon kívül. A 2002-es adatok alapján az Európai Uniós
országokban a 14 év alatti gyermekek 2-2,5 %-a minősült fogyatékosnak, míg a magyar gyerekek
5,3 %-a, ami jelentős eltérésnek mondható. A PISA felmérések, illetve a hazai tapasztalatok
nem igazolták ezt a feltevést, ezért indokolt, hogy megkeressük azokat a tényezőket,
melyek az eredményeket ilyen mértékben torzították. A fentiekben felsorolt tényezők alapvetően
meghatározták a gyógypedagógiai szemlélet hazai alakulását és így a szakmai protokollt.
A fogyatékosság törvényi meghatározása döntően befolyásolja a diagnosztikus munkát és
az intézményrendszer felépítését is. Ugyanis az eljárásrend, mely szerint a gyermek a hazai
gyógypedagógiai ellátás rendszerébe kerül nagyban függ a kategória alkotás gyakorlatától.
Ez pedig Magyarországon adott esetben fordított logika szerint halad, mint egyes OECD
országokban. Ahhoz, hogy OECD kompatibilis legyen a rendszer és a hazai viszonyoknak
szakmai szempontból is megfelelő, sok tényezőt kell vizsgálni. Alapjában a hazai rendszer sok
esetben legnagyobb nehézsége, hogy egymás mellett él párhuzamosan a jogi, költségvetési,
szakmai szempont, melyet nem hangoltak kellő képen össze. A fogyatékosság OECD-hez képest
eltérő értelmezésének hátterében is ez állhat.
Jelen összesítés célja, hogy felszínre kerüljenek az inkompatibilitás okai és következményei,
mely következmények közül részletesebben a tanulási nehézség és zavar diagnosztikájának
problémáját és értelmezésének nehézségeit logikus elsődlegesen megfogalmazni, ugyanis a
különbség itt a legnagyobb. Az eltérések ilyenfajta kiemelésével jól látszanak a hazai viszonyok
között működő gyakorlat ellentmondásos pontjai, melyek tovább gondolása segíthet a
tanulási nehézség és zavar szakmai, jogi, költségvetési értelmezésének szétválasztásában és
így talán alkalmazhatóbbá teszi az OECD fogalmi kategóriáit a hazai viszonyokra.