Egyenlítői-Afrika

Szerzők

  • Gyula Gábris ELTE TTK Földtudományi Intézet, Természetföldrajzi Tanszék

Absztrakt

Afrika felszínének jellemző tulajdonsága a nagy területű belső medencék (pl. Csád-, Kongó-, Kalahári-medence) és az azokat elválasztó hátságok, küszöbök (pl. Azande-, Lunda-, Katanga-küszöb) váltakozása. Afrika közepén, az Egyenlítő két oldalán, csaknem szimmetrikusan terül el az afrikai óriásmedencék legszebb példája, a Kongó-medence és peremküszöbeinek vidéke. A bő csapadékú, döntően egyenlítői éghajlatú, esőerdőkkel, illetve a peremeken szárazerdőkkel, nedves szavannákkal borított térszínt a Kongó vízrendszere kapcsolja egységbe. A medence belseje a sivatagok után Afrika legritkábban lakott nagytája.

Információk a szerzőről

Gyula Gábris, ELTE TTK Földtudományi Intézet, Természetföldrajzi Tanszék

Geográfus, az MTA doktora, tanszékvezető egyetemi tanár,
ELTE TTK Földtudományi Intézet, Természetföldrajzi Tanszék.

Downloads

Megjelent

2008-12-01

Hogyan kell idézni

Gábris, G. (2008). Egyenlítői-Afrika. Afrika Tanulmányok / Hungarian Journal of African Studies, 2(4), 34–41. Elérés forrás https://journals.lib.pte.hu/index.php/afrikatanulmanyok/article/view/4606

Folyóirat szám

Rovat

Tanulmányok