Két afrikai nyelv szintaktikai és morfológiai sajátossága a magyar nyelv tükrében

Absztrakt

A szerző dolgozatában két afrikai, Kenyában beszélt nyelvet elemez, a luo-t és a szuahéli-t, ezek formai sajátosságaival foglalkozik. E két afrikai nyelv a szerző anyanyelve is. Tapasztalata, hogy a luo nyelv sajátos morfológiai jegyekkel rendelkezik, amelyek eltérnek az univerzális morfológiai sorrendtől. Az univerzális sorrendben, a [mód/idő] morféma közelebb áll az igetőhöz, mint a [személy] morféma. A luo morfológiai sorrendben pedig a [személy] morféma közelebb áll az igetőhöz, mint a [mód/idő] morféma. A szuahéli morfológia sorrendjében a [mód/idő] morfémák néha az igető mellett vannak, és néha a [szám/tárgy] morfémák vagy az [aspektus] morféma megelőzi őket. A szuahéli nyelv részben tartja csak az univerzális morfológiai sorrendet. A szerző elsődleges kérdésfelvetése arra irányul, hogyan „sérti meg” az univerzális morfológiai sorrendet a két nyelv morfológiai felépítése. Vizsgálódásait a magyar nyelv sajátosságainak tükrében végzi. Munkájával arra szeretne rávilágítani, hogy pontosan milyen hasonlóságok és különbségek lelhetők fel a magyar és a két afrikai nyelv között.