A csillagképek mint organizmusok

Anatómiai leírások Ptolemaiosz csillagkatalógusában

Absztrakt

Ebben a tanulmányban megvizsgáljuk azt a nyelvezetet, amelyet Ptolemaiosz használt katalógusában a csillagok leírására. A katalógust eddig behatóan vizsgálták a benne található adatok tekintetében, ám a szöveges leírásokra nem sok koncentrált figyelem irányult. Mi az ún. anatómiai leírásokat vesszük szemügyre (több mint 700 darab): ezek olyan szövegrészletek, melyek azáltal azonosítják a tárgyukat, azaz egy csillagot, hogy egy képzeletbeli csillagképfigura valamilyen testrészére utalják azt. Megvizsgáljuk az ezen leírások alkotta korpusz szókincsét, összevetve azt más ógörög technikai szövegek lexikai változatosságával. Feltárjuk a leírások – pontosabban az egyes leírásfajták – általános szerkezetét a részek funkcionális szerepei alapján, és ezáltal sorra vesszük azokat az elemeket, amelyek szöveges információt szolgáltathatnak a csillagok azonosíthatóságáról. Statisztikai megállapításokat teszünk mind az egyes szerkezeti elemek előfordulási gyakorisága, mind pedig ezek lehetséges kifejezésmódjai (és azok regisztere) kapcsán. Arra a konklúzióra jutunk, hogy a Ptolemaiosz által használt nyelvezet szintaktikai szinten formális, összhangban mind a diszkurzív funkcióval, mind pedig az ógörög geometria technikai szövegeivel, ám szemantikai értelemben gazdag, köszönhetően az anatómiai kontextusnak. Megmutatjuk, hogy a nyelvhasználat rávilágít a csillagképfigurák technikai szerepére: ezek nem pusztán kulturális díszként vagy makacs babokanént maradtak fenn az antik csillagászatban (és még jóval tovább), hanem az egyes csillagok azonosíthatóságának, felismerhetőségének és memorizálásának kognitív keretét szolgáltatták.