Erzsébet királyné mint a magyarok oltalmazója a populáris olvasmányokban és a folklórban

Absztrakt

A tanulmány Erzsébet királyné (1837−1898) gazdag magyar nyelvű epikus folklórját, a róla szóló történeti mondákat és anekdotákat vizsgálja. Kutatja, hogy a nagyközönségnek készült, a királyi családot népszerűsítő populáris olvasmányoknak volt-e hatása a róla szóló folklórtörténetekre, és ha igen, miképpen. Az 1867-es kiegyezést követően a populáris olvasmányok szerzői egyértelműen igyekeztek összeegyeztetni a királyhűséget, az uralkodóház iránti lojalitást 1848/49 emlékezetével. A 19. századi magyar populáris olvasmányok közül az emlékalbumokban (az 1867-es koronázásra, a koronázás évfordulóira, az uralkodócsalád különböző tagjainak név- és születésnapjára, házassági emléknapjaira készült díszes, népszerűsítő kiadványokban), az ifjúságnak szánt olvasmányokban, tankönyvekben és az iskolai ünnepségek megrendezéséhez készült segédanyagokban, útmutatókban, a kalendáriumokban, az anekdotagyűjteményekben és a sajtóban találunk olyan történeteket, amelyek feltehetően befolyásolták a Habsburg-folklór alakulását. Erzsébet királyné szóbeli epikus hagyományának az a rétege, amelyben a királyné II. Szent Erzsébetként, a szegények és árvák oltalmazójaként, rózsa-motívummal jelenik meg, többnyire e népszerűsítő kiadványok, a populáris olvasmányok folklorizációjával született. A szájhagyományban fellelhető, a királyi családról szóló elbeszélések leggyakoribb és variánsokban leginkább gazdag típusai azonban teljes egészében nem vezethetők vissza a propaganda írott és vizuális forrásainak, a populáris olvasmányoknak a hatására. A szerző azt kívánja bizonyítani, hogy az Erzsébet királynéről szóló történeteket a történeti valóság, a történetmesélők közvetlen élményei, tapasztalata, képzelete, olvasmányaik, azok propagandisztikus céljai, és nem utolsó sorban a folklór törvényszerűségei, motívumai, történet- és hőstípusai együttesen alakították.