Benyovszky és a rabszolgakereskedelem

Absztrakt

225 esztendeje, 1786. május 26-án, negyven(öt) évesen, tűzharcban éri a halál gróf Benyovszky Móricot Madagaszkár szigetén. De vajon hányszor hal meg egy kalandor? Vagyis, hány életet él? Erről, és egy új dokumentumról szól ennek kapcsán írásunk, ami ezzel inkább csak szakaszolja, egymás mellé rendezi az ismert életpálya legutolsó, alig ismert szakaszának az elemeit. A kérdés persze az, hogy a kalandorok koraként leírt XVIII. század második fele – Benyovszky Cagliostro, Casanova, Beaumarchais kortársa is –, teremti-e meg ezeket a hősöket vagy a róluk szóló irodalom? „Regényes életet éltek”, „az életük kész regény”, mondjuk, pedig az irodalmi maszk, és esetünkben persze a „nagy mesélő” Jókai Mór mesteri keze, ami Benyovszky Emlékiratai és Utazásai-nak magyar kiadásával a történelemtudományig is elér, egyszerre alkot regényhőst figyelme tárgyából és teremti meg e hősnek nálunk is tartós kultuszát. A história mindenesetre megkülönbözteti a dolgok történetét – amire emlékezünk – és ugyanazon dolgok megtörténtének hagyományát, tehát, amit utólag kezdünk vele. Az „élő” Benyovszkyt mindkét „emlékműve” rárakódott öntőformáitól meg kellene fosztanunk persze ahhoz, hogy akárcsak a „halotti maszkja” hasonlítson azokhoz a vonásokhoz, ráncokhoz, amikbe e végső lenyomat merevíti. Természetesen e helyütt csak arra tehetek kísérletet, hogy élete legkevésbé ismert utolsó mozzanatait másfajta megvilágításba helyezzem, mint az eddig volt megszokott. Benyovszky halála ugyanis, – miként egész élete – számos kérdést vet fel.