A fényképező erdélyi gróf: Teleki László hagyatéka

Absztrakt

Teleki Lászlóról úgy a kortársak, mint az utókor keveset írtak. A kis számú említés is, amely hozzá kötődik, általában annyiról szól, hogy a „vad grófként” emlegetett Teleki Sándor fia volt. Az emlékezést, s az életének feltárását nehezíti, hogy nem hagyott hátra írásos beszámolókat, így a korabeli újságcikkekből vagyunk kénytelenek összerakni élettörténetét, vagy ha pontosabban akarunk fogalmazni, karriertörténetét. Teleki élete nagy részét Kolozsváron töltötte, politikai szerepeket nem vállalt, egy rövid kitérőtől eltekintve, és évtizedeken keresztül különböző bankoknál dolgozott. Gil Pasternak fotótörténész meglátásban az amatőrökhöz kötődő fényképezésről szóló kutatások azok, amelyek képesek a fotótörténetben létező két domináns irányzat – a muzeológiai, kanonizált fotótörténet és a fényképezés társadalmi használatára szorítkozó új fotótörténet – meghaladására. Ezt a gondolatot követve, cikkemben vázolom az erdélyi amatőrmozgalmak kialakulását, s Teleki életpályáját, valamint elemzem fényképalbumait, így próbálva meg közelebb kerülni fotós tevékenységéhez. A több száz felvételből álló hagyatéka lehetőséget teremt nemcsak az erdélyi, hanem a magyarországi fotótörténet behatóbb megismerésére is, valamint segíthet körvonalazni Teleki személyiségét, megmutatva egy századforduló időszakában tevékenykedő nemes életvitelét és látásmódját. Hiszen a fényképezőgépe szinte mindenhova elkísérte: utazásai alatt fotózta a felkeresett városokat, tájakat, a családját sem hagyta ki, gyerekeit, feleségét is többször lefényképezte. De figyelmét leginkább a tájakra összpontosította, a látvány megörökítésére.

Kép forrása: I. album