A világkiállítások, oktatási pavilonok, és az első iskolamúzeumok kapcsolatáról a 19. század és a 20. század elején

Absztrakt

Az 1851-ben Londonban megrendezett első nemzetközi világkiállítás sikere után általánosan elterjedt az a nézet, hogy az ehhez hasonló rendezvények több célt is szolgálhatnak - nemcsak gazdasági szempontból előnyösek, hanem segítenek egy nemzet imázsának építésében, és kiváló lehetőséget nyújtanak a kulturális és tudományos ismeretek cseréjére és átadására. A világkiállítások során az emberek „körbe utazhatták” a Földet, megismerhettek országokat és nemzeteket anélkül, hogy tengereket és kontinenseket kellett volna átszelniük. Az 1873-as bécsi világkiállítás témája az oktatás volt, külön kiállítási pavilonnal. Az oktatás témája kiemelt szerepet kapott a soron világkiállítások idején is, alkalmat teremtve a különböző kulturális és oktatási intézményeknek, hogy bemutatkozzanak és bemutassák tanítványaik munkáját (ez utóbbi különösen fontos volt a művészeti iskolák esetében).  A tanulmány a világkiállítások történetében (az 1851–1900 közötti időszakra fókuszálva) az oktatási szekciók, később pavilonok megjelenésével és hatásával (kiemelt figyelmet fordítva a magyar részvételre) foglalkozó kutatás első eredményeinek áttekintő összefoglalását adja közre, a magyar szakirodalomban korábban publikálatlan források (hivatalos dokumentumok, fotók) segítségével.