A személyes életív tapasztalatai mint tudománytörténeti példák Polányi Mihály filozófiájában

Absztrakt

Polányi Mihály a századforduló tájékán született, majd Magyarország határain túl ismertségre szert tett tudósemigráció tagja, olyan híressé vált fizikusok mellett, mint Wigner Jenő, Szilárd Leó vagy Kármán Tódor. Polányi pályaívét nem csupán azért nehéz áttekinteni, mert szerteágazó vizsgálatokat folytatott az adszorpció, az anyagszerkezeti kutatások és a reakciókinetika területén. Több évtizeden átívelő berlini és manchesteri kémikusi munkásságát ugyanis 1948-ban lezárta, s ekkor kezdődött a filozófusi karrierje Manchesterben, majd Oxfordban. Ez a legszembetűnőbb váltás, amelyet az életrajzok sem felejtenek el hangsúlyozni. A természettudományos eredmények iránt érdeklődve válik azonban nyilvánvalóvá, hogy Polányi pályáját a kezdetektől végigkísérték az újrakezdések, legyen szó professzió váltásról, vagy szakterület váltásáról a kémián belül, nem beszélve arról, hogy kémikusi munkássága jórészt a kémia és a fizika érintkezési felületén bontakozott ki egy olyan időszakban, amikor a modern fizika megalapozása zajlott. Ami távolabbról nézve kudarcoktól mentes sikertörténetnek tűnhet, közelebbről szemlélve látni engedi a problémákat, az elveszített vitákat, a kellő figyelem hiányát vagy az eredmények alulértékelését. Polányi kémikusi és filozófusi munkásságával való megismerkedés tanulságot hordoz a tekintetben is, hogy filozófiai munkáiban reflektál saját tudományos pályaívének fájó pontjaira. Azoknak a tapasztalatoknak a bemutatására vállalkozom jelen írás keretei között, amelyek szerepet játszottak tudományfilozófiai felismeréseinek kialakulásában. Ezt megelőzően megkísérlem bemutatni Polányi intellektuális habitusát, gondolkodói magatartását megformáló főbb hatásokat.