Lectori salutem

Absztrakt

Az Afrika Tanulmányok aktuális, a nyolcadik évfolyam második száma talán az eddigi legszínesebb összeállításunk, hála mind színvonalasabb szerzőgárdánknak, valamint az Afrika iránti növekvő érdeklődésnek, amely a kontinens múltjának és jelenének mind szélesebb aspektusait célozza. Fókuszban rovatunkban Solymári Dániel a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Országos Központjának programvezetőjének cikke szerepel: Afrikai nyomortelepek ma és holnap. A szerző segít hamis, mégis olyannyira elterjedt sztereotípiáinktól megszabadulni, megfogalmazza ugyanakkor a minden afrikanista számára gondot jelentő tényt: „Habár Afrika a legek földrésze, a mai napig jóval kevesebb ismerettel rendelkezünk róla mint az Újvilágról, vagy Ázsiáról”. „Afrika ma” rovatunk szerzője jó ismerőse olvasóinknak, Csizmadia Sándor értően kalauzolt el minket a frankofón Afrika sok országába. Ezennel Tunézia van soron, immáron másodszor, mivel szerzőnk „Tunézia: laikus diktatúra, szabad választások és iszlám demokrácia” címmel 2011-ben már publikált nálunk az országról egy értékes tanulmányt. Mostani cikke: „Tunézia: „iszlamista” és „laikus” politikai erők alkotmányozási konszenzusa, az arab világ legdemokratikusabb alkotmánya” címmel az azóta történtek értő összefoglalalása. Terepbeszámoló rovatunk örvendetesen kétszerzős lett, Turóczi Ildikó: „A Ke-fab titkos társasága” című cikke Északnyugat-Kamerunba, Kozári Karina: „A Grand Africa expedícióról” szóló beszámolója pedig a kenyai szamburukhoz kalauzol el minket. Mindkét terepbeszámolóra igaz az első alcíme, nevezetesen a „nem hagyományos hagyományőrzés”, emellett igazán érdekes és értékes olvasmányélmény vár ránk. Az afrikai történelemmel foglalkozó rovatunkba ezúttal a Pécsi Tudományegyetem kiváló ókorásza, Grüll Tibor „Rómaiak a Szaharában” és Timár Lénárd „Afrika Indiában – mély gyökerek” című írásai kerültek be, már a témaválasztás miatt is igazi csemege mindkettő a múlt szerelmesei számára. Az 1990-es évektől végzett ásatások bebizonyították, hogy a limes Africanus nem volt olyan szigorú választóvonal, mint korábban sejtették, nem csupán élet volt mögötte, de a Római Birodalom élénk kereskedelmet is folytatott a déli határain túli területekkel. Sokak számára meglepő lehet az is, hogy India legalább, ha nem régebb óta olyan szoros kapcsolatban áll az afrikai kontinenssel, mint az európai országokkal. Afrikai filozófia című rovatunk pedig ezúttal kameruni szerzővel dicsekedhet. Daniel Tschapda Plameu „Az idő” című tanulmánya azért is érdekes, mivel nagyon sokan ismerik az afrikai mondást, a fehér embernek órája van, a fekete embernek ideje. De ennél sokkal többet mond el nekünk a szerző. A legtanulságosabb talán az, hogy még ezen a csapadékhiányos kontinensen is vannak régiók, ahol nem az esők megérkezése, hanem a száraz évszak beköszönte a vágyott évszak, a jó és a rossz idő fogalma így relativizálódik. Mindenkinek jó időt, akár szárazat, akár csapadékosabbat az olvasáshoz!

Dr. Búr Gábor
főszerkesztő