Felnőtté válás Romániában

Oktatási reziliencia és társadalmi integráció bentlakásos ellátásból kikerülő fiatalok körében

Absztrakt

A gyermekvédelmi rendszerből kikerülő fiatalok életük egyik legmeghatározóbb és legsebezhetőbb szakaszával néznek szembe, amikor felnőtté válva korlátozott szociális, pszichológiai és oktatási erőforrásokkal rendelkeznek. Jelen tanulmány a nevelőintézetből kikerülő fiatalok jövőorientációját és társadalmi integrációját formáló oktatási reziliencia és intézményi támogatás szerepét vizsgálja Romániában.

A kutatás kvalitatív megközelítést alkalmazott: félig strukturált interjúk készültek 26, 18–21 éves, Maros, Hargita és Kovászna megyében élő bentlakásos ellátottal. Ezenkívül szakemberekkel – szociális munkásokkal, pedagógusokkal és pszichológusokkal – készült interjúk betekintést nyújtottak az intézményi gyakorlatokba, mentorprogramokba és a rendszerbeli korlátokba.

Az eredmények azt mutatják, hogy a tanárokkal és mentorokkal kialakított pozitív kapcsolatok, a bizalmon alapuló kommunikáció és a pedagógiai megerősítés jelentősen növeli a fiatalok önhatékonyságát, oktatási ambícióit és átmenettervezési képességeit. Ezzel szemben a nem megfelelő oktatási támogatás, a kevés mentorálás és a hirtelen kilépési folyamatok fokozzák a társadalmi kirekesztődés kockázatát.

A tanulmány hangsúlyozza a gyermekvédelmi és oktatási rendszerek közötti koordinált együttműködés szükségességét, különös tekintettel a mentorálásra, az egyénre szabott tanulási támogatásra és az utógondozási szolgáltatásokra. Az oktatási reziliencia erősítése kulcsfontosságú út a társadalmi mobilitás növeléséhez, a sebezhetőség csökkentéséhez és a hosszú távú integrációhoz a gyermekvédelmi rendszerből kikerülő fiatalok számára.