Spiritualitás, vallás és szociális munka a felépülésben
DOI:
https://doi.org/10.15170/SocRev.2021.14.02.03Kulcsszavak:
spiritualitás, vallás, szociális munka, felépülés, addikcióAbsztrakt
A tanulmány a spiritualitás lehetséges szerepét vizsgálja a mentális egészség és a jóllét növelésében, és a segítő pályákon való alkalmazása, hasznossága mellett érvel. A spiritualitás mint alapvető emberi irányulás, már régóta a felépülési mozgalmak központi témája. Az írás első részében a szerző a spiritualitás és hagyományos megjelenési formája, a vallásosság közötti különbségeket és átfedéseket tárgyalja. Az írás második része egy hivatásos segítők és nem segítő foglalkozásúak körében lefolytatott kérdőíves kutatás eredményeit mutatja be. A kényelmi mintavétel során összesen 137 főt vont be a kutatásba. A szakemberek saját gyakorlatukban fontos erőforrásnak tartják a spiritualitást, és többnyire akkor jelenítik meg a témát az intervenciókban, ha azt maga a kliens hozza fel először. A nem segítő foglalkozásúak nagyobb része aktívan foglalkozott spirituális kérdésekkel, és rendszeresen meditált vagy imádkozott. Számukra a spiritualitás a mentális vagy testi betegségek leküzdésének egyik eszköze.