A hazai tőkepiac a globalizálódás árnyékában

Absztrakt

Az utóbbi 1-2 esztendő világgazdaságban bekövetkezőfejlődési tendenciáinak ismeretében e cikkben arra a kérdésre keressük a választ, hogy a hihetetlen mértékben felgyorsult világpiaci információáramlás, valamint a korábban soha nem tapasztalt méretű tőkekoncentráció együttesen milyen hatást gyakorolnak a piacgazdaságokra. Úgy véljük, hogy a piacgazdasági paradigmarendszer eresztékeinél recsegni-ropogni kezdett. A globalizálódás e két, általunk legfontosabbnak tartott szegmense ugyanis oly erővel és olyan gyors ütemben tört utat magának az elmúlt évtizedben, hogy annak hatásai mára tulajdonképpen „beértek". A reálgazdaságban végbemenő tőkekoncentrációs folyamatokhoz felzárkóztak a pénzgazdasági piaci szereplők is, így olyan multinacionális beruházók és befektetők jöttek létre, akik mind a reálgazdaságok, mind a pénzgazdaságok nemzeti piaci kereteit „kinőtték". A piaci mozgások öntörvényűvé váltak, egyre nagyobb szakadék tátong a reálgazdasági teljesítmény és a tőkepiaci megmérettetés között. A piac központi gazdaságszervező funkciója, különösen a kis méretű, liberalizált tőkepiacok - mint amilyen a hazai is - vonatkozásában teljes joggal megkérdőjeleződik. Írásunk ezt a kérdőjelet igyekszik érvekkel alátámasztani.¹