A 'hát' diskurzusjelölő – számtalan szerepben

Absztrakt

A tanulmány a diskurzusjelölő hát tíz típuát mutatja be, szintaktikai és prozódiai jellemzésükkel együtt – elsősorban a magyar nyelvet tanulók, valamint első megközelítésben tanáraik számára. Pontosabban kilenc hát-típust azonosítunk, és egy esetben amellett érvelünk, hogy a vizsgált funkció (a heccelés) valójában nem a diskurzusjelölő saját funkciója. A mondatkezdő hát-típusokra vonatkozóan azt az általánosítást fogalmazzuk meg, hogy azokat az elméket „szinkronizáló jelzőrendszerként” (szemaforként) működő elemekként értelmezhetjük: már az első szó elhangzásakor felkészítik a hallgatót arra, hogy könnyebben vagy nehezebben feldolgozható információ következik. A mondatzáró hát-típusok használatát és az azokhoz kapcsolódó alternatív rövid válaszokat külön fejezetben tárgyaljuk. A tanulmány a magyar mint idegen/második nyelv (MID) kutatási területén újszerű módon kínál anyanyelvi beszélők grammatikai ítéleteit, valamint statisztikailag kiértékelt beszédprodukcióit. Átfogó célunk emellett egy olyan – még a MID-szakemberek körében is felbukkanó – tévhit eloszlatása, miszerint a hát csupán egy fölösleges töltelékszó, amelyet ezért kerülni kellene. Bár nem tagadjuk, hogy a hát – az intonáció és/vagy a szórend megváltoztatásával – rendkívül sokféle, akár egymásnak ellentmondó jelentést is kifejezhet („mindent és az ellenkezőjét is”), magyarázatot kínálunk e sajátos jelenségre.