AZ UTAZÁS, A HÁLÓZATOSODÁS ÉS AZ AKADÁLYMENTESSÉG KONTEXTUSAI AZ ÉLETFILOZÓFIA, ILLETVE A BUDDHISTA BÖLCSELET TÜKRÉBEN

Absztrakt

A hálózatokról való gondolkodás, illetőleg a hálózatokban történő emberi tevékenység
értelmezésének modern kori tudománya közel egy idős a turizmus tudományával, vagy ahogy
a későbbiekben a tanulmány nevezi, az utazás tudományával.
A hálózatosodásra úgy tekintünk, mint a létezés alapstruktúráját meghatározó – bár állandóan
alakuló és változó – szerveződési modellre, hasonlatos módon a fogyatékosság és az
akadálymentesség3
általunk javasolt értelmezéséhez. Az akadálymentesítő ember
alkalmazkodási képességeinek hiányait a hálózatokba szerveződés részben kitöltheti, azonban
ez sem tudja mentesíteni az egzisztenciálisan fogyatékos4 mivoltától.
Barabási Albert-László Behálózva című könyvében részletesen elemzi az emberi élet
valamennyi területét átszövő és szinte organikusan fejlődő hálózatok kialakulásának és
működésének struktúráit. Az írásmű publikálása óta számtalan értekezés jelent meg a témában,
maga a szerző is mélyítette és tovább értelmezte a saját és kutatócsoportja állításait és
eredményeit, és a tudomány szinte valamennyi területére (így az utazás tudományára is)
integrálhatónak tartja a hálózatosodás paradigmáit. Ám a filozófia, kiváltképp az életfilozófia
(egzisztenciálfilozófia) és a buddhista bölcselet világára vonatkozó megállapítások legfeljebb
indirekt módon lelhetők föl a kapcsolódó szakirodalomban és a kutatásokban.