A „málenkij robot” a magyarországi német kisebbség történetében és történelmi emlékezetében

Absztrakt

A tanulmány a szerző egyetemi szakdolgozatának összegzése. A dolgozat a szakirodalomban egy korábban meglehetősen elhanyagolt témát tárgyal: a magyarországi német nemzetiségi közösségek meghurcolását, munkatáborokba toloncolását a második világháború utáni években (málenkij robot). A szerző az orosz munkatáborok 13 túlélőjével végzett kvalitatív (narratív) interjúk tanulságait összegzi, akik zömmel Békés megyében, Gyula városában és környékén éltek, onnan hurcolták el őket, és szabadulásuk után oda is tértek vissza. A tanulmány egyértelműen rávilágít arra a tényre, hogy a német nemzetiség történelmi traumái, ellentétben a holocaust túlélőinek kollektív emlékezetével, évtizedeken keresztül „borítékolva” maradtak, néma történetként hatottak, anélkül, hogy az érintettek bármiféle szakmai vagy egyéb lelki támogatásban részesültek volna. Így a „málenkij robot” okozta traumák transzgenerációs átvitelének problémája mindeddig feltáratlan kérdés. Joggal feltételezhető, hogy ez a trauma éppúgy jelen van és kimutatható, mint a politikai erőszak és genocídium túlélőinek más csoportjainál, és azok leszármazottainál. A szerző kiemeli a narratív interjúk gyógyító hatását. Emellett arra hívja fel a figyelmet, hogy a szociális munka társadalmi és kulturális kérdésekre való érzékenysége révén olyan erőforrások teremtésében, felszabadításában, mozgósításában segíthet, amelyek birtokában a politikai terror túlélői, leszármazottai támogatást és erőt nyerhetnek a múlttal való megbékéléshez.