Adósságterhek, lakhatási szegénység, szegénységi csapdahelyzetek és szociális szolgáltatások Magyarország leghátrányosabb helyzetű térségeiben

Absztrakt

A magyarországi mélyszegénység természetének megértéséhez szükséges legfontosabb tényezőként a munkanélküliség, az iskolai végzettség, a gyermekek száma, valamint a lakóhely jelölhető meg. További, az elszegényedéshez vezető okként azonosítható a háztartási bevételek és a fogyasztói árak közötti egyensúly felborulása, valamint a lakhatási költségek nagymértékű megnövekedése. A TÁRKI 2010-ben végzett Háztartás Monitor kutatásának adatai azt mutatják, hogy a magyar háztartások 18%-ának van valamilyen – jellemzően 90 napot meghaladó – hátraléka, amely nagyrészt a lakhatási költségekhez kapcsolódó elmaradást jelenti; és bár az utóbbi években az adósságkezelési célú közszolgáltatások nagy fejlődésen mentek keresztül, még mindig nem tudnak megfelelő választ adni a célcsoportjaik szükségleteire. A gettósodó térségekben, ahol a hátrányos helyzetű családok és háztartások igen nagy számban találhatóak meg, ezen szolgáltatások nem, vagy csupán korlátozott módon állnak rendelkezésre, mégpedig két, alapvetően strukturális jellegű problémának köszönhetően: a kistelepüléseken nem kötelező az adósságkezelési szolgáltatás működtetése, melyet így a települési önkormányzatok – elsősorban a tárgyi és a humán infrastrukturális feltételek hiányosságai, valamint az adósság problémájával kapcsolatos szolidaritás és a megoldás iránti elköteleződés hiánya miatt – nem is működtetnek.