Pszichoszociális fogyatékossággal élő emberek élményei a betegségről, a korábbi kezelésekről és a támogatott lakhatásról

Absztrakt

Hazánkban is megkezdődött a hosszútávú bentlakást nyújtó nagy létszámú pszichiátriai intézmények „lebontása” és ezzel együtt a kisebb, támogatott lakhatásokba való költözés, a nyitás a közösségi ellátások felé. Ez a tanulmány négy, egykor nagy intézményben lakó ember támogatott lakhatásba költözésének élményeit dolgozza fel, egyedi élettörténetük kontextusában. Célom az volt, hogy hangot adjak a szolgáltatást igénybe vevőknek, bemutassam, hogy hogyan élik meg ezt a változást ők maguk. A költözés hogyan járul hozzá felépülésükhöz? Mit jelent nekik az új életmód? Az érintettekkel – akik közül egyikük jelenleg másik városban vesz igénybe ilyen szolgáltatást – interjúkat készítettem, majd az egyedi élményeket középpontba állító interpretatív fenomenológai analízis (IPA) módszerével dolgoztam fel ezeket. Az eredmények alapján a támogatott lakhatás egy személyesebb életteret hozott magával, ahol a lakóknak több lehetőségük, felelősségük és egyben hatóerejük is lett, de a felépülésszemlélet az intézményi kultúrában kevéssé volt fellelhető. Mégis, valamennyi elbeszélésben látszik a lassú változás.