Lehet-e „véletlenül” segítőnek lenni? Autoetnográfiai elemzés szenvedélybeteg szülők gyermekének segítővé válási folyamatáról

Tímea Békési; Szilvia Kassai

doi:10.15170/SocRev.2022.15.02.03

Lehet-e „véletlenül” segítőnek lenni?

Autoetnográfiai elemzés szenvedélybeteg szülők gyermekének segítővé válási folyamatáról

Szerzők

Tímea Békési független kutató
Szilvia Kassai Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal

DOI:

https://doi.org/10.15170/SocRev.2022.15.02.03

Kulcsszavak:

szenvedélybeteg család, felépülés, szakmai identitás, addiktológiai konzultáns, autoetnográfia

Absztrakt

A diszfunkcionális családból indulás gyakran a segítő hivatás választásának egyik alapja. Különösen igaz ez olyan személyekre, akik gyermekként parentifikált szerepbe kerültek. Az autoetnográfia módszere alkalmas a kutató saját élettörténetének saját maga általi reflexív elemzésére. Az egyes életesemények bemutatásán keresztül szeretnénk szemléltetni egy szakmai életutat, amely sok hasonlóságot mutathat más, a segítő szakmában dolgozó emberekével is.

A cikk beérkezett: 2022. 03. 11-én, javítva: 2022. 08. 02-án és 2022. 10. 17-én, elfogadva: 2022. 11. 15--én.

Downloads

Megjelent

2022-12-31

Hogyan kell idézni

Békési, T., & Kassai, S. (2022). Lehet-e „véletlenül” segítőnek lenni? Autoetnográfiai elemzés szenvedélybeteg szülők gyermekének segítővé válási folyamatáról. Szociális Szemle, 15(2), 35–52. https://doi.org/10.15170/SocRev.2022.15.02.03