A szociális munka klinikai gyakorlatának értékelése valós körülmények között
A visszajelzéseken alapuló kezelés módszere
DOI:
https://doi.org/10.15170/SocRev.2021.14.01.01Kulcsszavak:
szociális munka, szociálismunka-kutatás, értékelő kutatás, a klinikai gyakorlat értékelése, visszajelzéseken alapuló kezelés, szociálismunkás-képzés, egyalanyos kutatási elrendezésAbsztrakt
Körülbelül másfél, de akár kétmillió szociális munkás is működhet világszerte, akiknek nagy többsége egyénekkel dolgozik. Ez a tanulmány a szociális munkás praxis egy lehetséges értékelési módszerére összpontosít. E klinikai praxis keretei között a segítséget kérő saját személyes problémáira keresi a megoldást, a szakember – az esetmenedzser vagy tanácsadó – pedig a klinikai munka eszközeivel válaszol. A tanulmány elsősorban a visszajelzéseken alapuló kezelés (Feedback Informed Treatment (FIT)) lehetőségeit tárgyalja. Ezt a formális, strukturált módszert a 2000-es évek elején fejlesztették ki. Két validált, rövid mérőeszközt tartalmaz, amit a kezelés folyamán minden egyes ülés során alkalmaznak. Ezek révén a kliens előrehaladása és a szakember intervenciónak eredménye értékelhető, vizuálisan is ábrázolható. A tanulmányban amellett érvelünk, hogy ez a módszer a legalkalmasabb annak eldöntésére, hogy a kliens számára vajon hasznos-e a szakember munkája, megközelítése – még akkor is, ha ezt a sokat kutatott és hatékony módszert ma még szinte egyáltalán nem alkalmazzák sem Európában, sem pedig az Egyesült Államokban. Ezzel összefüggésben tárgyaljuk az egyalanyos kutatási elrendezés (pl. esettanulmány) kérdéskörét, ami a szociális munka klinikai gyakorlatának kurzusaiban évtizedek óta a fő értékelési módszerként szerepel, annak ellenére, hogy a tényleges gyakorlatban szinte soha nem alkalmazzák.