„Szőlővel fekszik szőlővel ébred”

Paraszti és utóparaszti gazdálkodás a fenntarthatóság tükrében, a villányi szőlőművelés példáján

Absztrakt

Az elmúlt évtizedekben az ökológia és a néprajz-antropológia találkozása egy virágzó új kutatási irányzatot eredményezett, az etnobiológia és az etnoökológia szakterületét, a hagyományos ökológiai tudás és a helyi tudások kutatását. E kutatási eredmények és hasznosíthatóságuk kérdése az ökológiai válság tendenciáinak erősödése révén egyre fontosabbá válik. Jelen tanulmány egy általános bevezető után a Villányi borvidék kisüzemi paraszti szőlőművelését a néprajzi terepmunka eszközeivel feltáró kutatás eredményeit mutatja be az 1940–1960 közötti időszakból. A kutatás során megismert lokális tudást és gazdálkodói szemléletet igyekszik a fenntarthatóság, a környezet-védelem szempontjából értelmezni, felveti az egyes ismeretek mai hasznosíthatóságának kérdését.