Az Egyetemi Tanzászlóalj németországi odüsszeiájának társadalmi terei (1944–1945)

Absztrakt

1944. decemberében Rajniss Ferenc vallás- és közoktatásügyi miniszter Németországba telepíti a magyarországi egyetemek felsőbb éves orvos-, gyógyszerész-, állatorvos-, valamint mérnökhallgatóit. A férfi hallgatók SAS-katonai behívóparancsot kaptak, míg a női hallgatókat katonai munkaszolgálatra vezényelték szintén az Egyetemi Tanzászlóaljhoz. A behívóparancsnak nem engedelmeskedők katonaszökevénynek minősültek, ami automatikusan a katonai rögtönítélő bíróság elé juttatta őket. A tanulmány során elemeztem e vándorút társadalmi tereinek a sokszínűségét az utazás társadalmi tereitől (vonattal és gyalog) a különböző típusú helyszíneken keresztül (egyetemi városok, katonai táborok, kis falvak), a különböző típusú szállásokig és tantermekig (kolostorépület, kórház, egyetemi épület, tüzérlaktanya, kastély, kocsma, téglagyár és magánház). Ugyanakkor elemeztem a különböző helyszínek különböző katonai parancsnokságaival (német, amerikai) és a lakossággal való együttműködést (kölcsönös segítségnyújtás, ellenséges viszonyulás, terror). A több mint 2 500 fős Egyetemi Tanzászlóalj csoportjai különböző módon élték meg e 9-10 hónapos deportálást, voltak szerencsésebb csoportok, akik bár iszonyú szenvedések árán, de minimális veszteséggel túlélték a deportálást, és voltak kevésbé szerencsés csoportok, mint a műegyetemistáké, akik ott voltak Drezda szőnyegbombázásánál 1945. február 13-án és iszonyú veszteségeket szenvedtek. E hatalmas Odüsszeia társadalmi tereinek az elemzése nagyon tanulságos, ugyanis előfordult, hogy szomszédos falvakban leszállásolt egyetemi csoportok különböző féle képen értékelték a társadalmi terüket, amelyben éltek és tevékenykedtek.