Marczali Henrik Erdélyről

Absztrakt

Marczali Henrik a keleti tartomány múltját az általános magyar történelembe ágyazva mutatja be, szemléletmódja nem transzilvanista. A tanulmány témájuk időrendi sorrendjében sorra veszi a Marczali magyar történeti munkáiban előforduló erdélyi történéseket, tárgyalásuk módját, bő idézetekkel illusztrálja a szerző stílusát.

A középkori Erdély múltjának fontosabb eseményei a Magyarország története az Árpádok korában című, 1896-ban megjelent többszáz oldalas kötetben szerepelnek. Forrásokra támaszkodva részletesen tárgyalja Marczali a székelyek eredetét, a szász betelepítés folyamatát, a románok bejövetelét. A tatárjárás leírásánál idézi Gibbon kedvező véleményét Rogerius kanonok művéről.

Magyarország története a szatmári békétől a bécsi congressusig (1711–1815) címen 1898-ban megjelent kötetében szintén szerepelnek az erdélyi történések, az egészhez vonatkoztatott jelentőségüknek megfelelően, a sajátosságok kiemelésével. A pragmatica sanctio elfogadásakor véleménye szerint Erdély volt a kísérleti telep. Részletesen ír a Horea vezette parasztfelkelés okairól, regionális kontextusba helyezve a mozgalmat.

Magyarország története II. József korában című monumentális művének 1885-ben megjelent második kötetében szerepelnek többször is az erdélyi speciális kérdések, például a türelmi rendelet kihirdetése és következményei a keleti tartományban. A Horea-féle parasztlázadás történetének feldolgozásakor a hivatalos iratokat használta forrásul.

1935-ben jelent meg Marczali egyik utolsó műve, Erdély története, összefoglalója mindannak, amit korábbi kutatásai alapján el kívánt mondani a keleti tartomány múltjáról. Kötete nem alkalmas az erdélyi történelem részletes megismerésére, de forráshivatkozások nélkül is érezhető, hogy témájának már korábban is közölt részleteit nagy anyagismerettel, újrafogalmazva tette közzé.