Subsidy System and Promotion in the Agrobusiness
Abstract
Fejlettségüktől függően meglehetősen karakterisztikus kezeléstechnikákat alkalmaznak mezőgazdasági politikájukban az egyes államok. A fejlett piacgazdasággal rendelkezők - tág határok között - általában támogatják mezőgazdasági termelőiket, a fejlődő országok pedig inkább hasznot húznak, felhalmoznak a mezőgazdaságból, nemzeti jövedelmet vonnak ki a termelésből és ennek révén jutnak az infrastruktúra-, ipar- és szolgáltatásfejlesztéshez szükséges forrásokhoz.
Maga a támogatás leginkább két forrásból származik. Az egyik fontos, sok esetben meghatározó tényező (mint Magyarország esetében is) a központi költségvetésből származó támogatás. Ennek révén közvetíthetők a kormányok agrárpolitikai célkitűzései, érvényesíthetők a prioritások. A másik forrás a fogyasztó hozzáállásától, anyagi lehetőségeitől, motivációitól függ. Ez az úgynevezett fogyasztói ártámogatás, amelyből kiviláglik, hogy a fogyasztó mennyire hajlandó vagy milyen mértékben kényszerül megtéríteni a termelők költségeit, kiegészíteni jövedelmüket. Mindkét forrás - a gazdasági erőtől, életszínvonaltól függően - komoly játékteret enged az agrárpolitikának, gazdaságpolitikának. Azért, hogy a nemzeti agrárpolitikák világkereskedelmet torzító hatásának a világban gátat vessenek, ma már - pontosabban 1995 elejétől - az új kereskedelmi világrend diktálta támogatás- és vámvédelem-leépítési menetrend szabja meg a GATT-, illetve WTO-tagok ez irányú kiadásait és védelmi rendszerét.