"Ön most eljött vagy megjött?" Korpuszhasználat a magyar mint idegen nyelv tanításában

Absztrakt

Ez a tanulmány egy lehetséges tanórai megközelítést mutat be az igekötős igék tanítására korpuszok felhasználásával. A nyelvtanulók feltételezhetően jelentősen többet profitálnak a valós nyelvi megnyilatkozások viselkedésének megfigyeléséből, mint az alkalmazásukra vonatkozó absztrakt szabályok bemagolásából. Ez annál is inkább így van, mivel bizonyos lexikai egységek pontos jelentése – valamint az, ahogyan azokat az anyanyelvi beszélők használják – nem mindig ragadható meg kielégítően pusztán szabályok segítségével. A nagyméretű nyelvi adatbázisokból származó, egyszerű statisztikai eszközökkel feldolgozott példák azonban első kézből származó információt képesek nyújtani az ilyen elemek valós használatáról. A példákon alapuló megközelítés nemcsak a szóalakok előforduló formáinak elemzését teszi lehetővé, hanem azt is, hogy megfigyeljük azokat a kontextusokat, amelyekben ezek előfordulnak. A példalisták tanulmányozása így lehetővé teszi a tanulók számára, hogy finomítsák és bővítsék a nyelv tényleges működéséről alkotott képüket. A tanulmány középpontjában a magyar igekötős igék állnak, mivel ezek különösen nagy nehézséget jelentenek a nyelvtanulók számára. Valójában átfogó nyelvészeti leírás hiányában a magyar igekötős igék gyakori hibaforrást jelentenek azoknak a tanulóknak, akik használni próbálják őket. Jelen vizsgálat céljaira két hasonló jelentésű igét („eljön” és „megjön”) választottam ki, hogy szemléltessem a javasolt korpuszalapú elemzés relevanciáját és hasznosságát. A bemutatott módszer célja, hogy a magyar mint idegen nyelv tanárainak gyakorlati eszközöket nyújtson ahhoz, hogy segítsék a tanulókat a valós nyelvi tapasztalatok kialakításában, valamint abban, hogy megértsék a korpuszhasználat révén nyerhető felismeréseket.