A határozott névelő a birtokos szerkezetben

Absztrakt

A tanulmány a magyar nyelvészetben kevésbé feltárt jelenségre, nevezetesen a határozott névelőnek a pro-s (ki nem mondott személyes névmási birtokosú) birtokos szerkezetek előtti használatára összpontosít. A határozottság, az ismertség, az elidegeníthetőség és az alany–tárgy aszimmetria keretét felvázoló elméleti háttér ismertetése után egy korpuszalapú kutatás eredményeit mutatjuk be. Az eredmények értelmében a határozott névelő meg- (nem) jelenése különböző tényezők finom kölcsönhatásának tulajdonítható, ahol az erősebbek gyakran felülírják a gyengébbeket. Adataink arra utalnak, hogy olyan pragmatikai jellegű tényezők, mint a szövegtípus (a narrátor szövege vs. a szereplők párbeszéde), a felsorolás (enumeráció) és a szaliencia (pl. az antecedens kétértelműsége) jelentős szerepet játszanak a határozott névelő megjelenésében vagy eltűnésében a magyar pro-s birtokos szerkezetek előtt. Másodlagos jelentőségűek az elidegeníthetőséggel kapcsolatos szemantikai kérdések, nevezetesen a lelki-szellemi állapotok, az emberi tulajdonságok és a testrészek; végül pedig a mondatban (pre- vagy posztverbálisan) elfoglalt pozíció, a fókusz kategória és a jelzősség (pl. melléknevek vagy határozók jelenléte). Szintén figyelemre méltó, hogy a lexikai szerkezetek bármelyik fenti tényezőt semlegesíthetik.