Formulaszerű kifejezések a felnőttkori idegennyelv-tanulásban – elvárások és tények

Absztrakt

Annak ellenére, hogy empirikus adatok csak korlátozottan állnak rendelkezésre, széles körben elterjedt az a nézet, hogy nyelvi fejlődésük alapvető részeként a második és idegen nyelvet tanulóknak gazdag repertoárt kell elsajátítaniuk a célnyelvi közösségekben hagyományosan használt különféle kifejezésekből. Emellett a nyelvoktatási módszertanok és a tanórai gyakorlatok újra és újra visszatérnek a gyakori és/vagy hasznos kifejezések kész egységekként (kész mintázatokként) történő tanításához. A (többnyire angol nyelvre vonatkozó) formulaszerű nyelv nemzetközi kutatása viszonylag hosszú múltra tekint vissza, és a magyar mint idegen nyelv területe is az utóbbi időben egyre nagyobb érdeklődést mutat a formulaszerű kifejezések iránt. Mindazonáltal kevés adat áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy mely nyelvi egységeket, mely tanulóknak, mikor és milyen mennyiségben érdemes tanítani, nem is beszélve arról, hogy a különböző kifejezéseket hogyan és milyen indokok mentén célszerű oktatni. Jelen tanulmányban először bemutatom azokat a változásokat, amelyek az ezredforduló óta mentek végbe a magyar mint idegen nyelv területén, és amelyek mára kedvező elméleti hátteret teremtettek a formulaszerű kifejezések nyelvészeti és pedagógiai vizsgálatához. Ezt követően összegzem azokat az elterjedt nézeteket és elvárásokat, amelyek korábban és ma is arra ösztönzik a második és idegen nyelv oktatásával foglalkozó szakembereket, hogy a szabályalapú és/vagy mintázatalapú tanulás elméleteit a nyelvoktatásban alkalmazzák. Bemutatom azt is, hogy a legújabb kutatási eredmények miként teszik szükségessé egyes korábbi elvárások újragondolását. A tanulmányt olyan ajánlásokkal és megállapításokkal zárom, amelyeket a kutatási eredmények fényében fontosnak tartok figyelembe venni a formulaszerű kifejezések sikeres oktatása érdekében a magyar mint idegen nyelv tanításában.