Az emberierőforrás-menedzsment érettségi szintje és szállodai munkavállalói motiváció: Marokkói és magyar példák
DOI:
https://doi.org/10.15170/TVT.2026.11.02.06Kulcsszavak:
elkötelezettség, szállodaipar, humánerőforrás-menedzsment, motiváció, elégedettségAbsztrakt
A humánerőforrás-menedzsment (HRM) kulcsfontosságú a szállodák versenyképessége szempontjából, ugyanakkor korlátozottak az ismeretek arról, hogy a vezetők különböző kontextusokban miként integrálják a gyakorlatokat olyan koherens rendszerekbe, amelyek befolyásolják a munkavállalói motivációt, elégedettséget és elköteleződést. A tanulmány kvalitatív esettanulmányokra épül, kilenc marokkói és magyarországi, négy- és ötcsillagos szálloda HRM-folyamatait vizsgálja szállodaigazgatókkal és HR-vezetőkkel készült félig strukturált interjúk segítségével. Az elemzés Deci és Ryan önmeghatározás-elméletére épül. Eredményeink szerint a magas „érettségű” szállodák – különösen a nemzetközi láncok – integrált, formális HR-rendszereket és kapcsolatorientált gyakorlatokat alkalmaznak, míg a kisebb, független szállodák széttagoltabb, tulajdonos által vezérelt modellek szerint működnek. A kutatás egy HRM-érettségi kontinuumot vázol fel a szállodaipar számára, és rámutat, hogy a HR-gyakorlatoknak a márkapozicionálással és a munkavállalói pszichológiai szükségletekkel való összehangolása erősítheti a motivációt, az elkötelezettséget és a szolgáltatásminőséget a feltörekvő és átmeneti fázisban lévő szállodák piacán.