ÚTJELZŐ TÁBLÁTÓL A BARNA TÁBLÁIG: A ZALAKAROSI FÜRDŐ KEZDETI REKLÁMKOMMUNIKÁCIÓJA

Absztrakt

Egy szocialista kori zöldmezős beruházás, Zalakaros 1965-ben megnyitott fürdőjének
reklámkommunikációján keresztül történő visszatekintés, hogyan változtak eszközei és
tartalma a piacot – egyben a marketing szükségességét – tagadó szocialista időszakban, és
mindezeket menyiben határozta meg a fürdő egyre növekvő vonzáskörzete, kínálata, valamint
Zalakaros turizmusának infra- és szuprastruktúrája. A fedett fürdő 1975-ös megnyitásával
megvalósuló szezontól független kínálat lett az az attrakció, amit már lehetett külföldön is
kommunikálni, ettől számíthatjuk a nemzetközi aktív turizmus egyre növekvő szerepét.
Folyamatosan kezdett kialakulni az egyre szélesedő termékkínálat és bővült a vendégkör, a
kommunikáció azonban ekkor még egysíkú maradt – visszajelzések, elemzések hiányában
marketingről ekkor még nem beszélhetünk. A klasszikus értelemben vett marketing 1991-ben
jelent meg, ezzel egyidőben kezdődött meg egy szegmentált piacra történő termékfejlesztés. A
kommunikációban nyomon követhető egy fejlődési ív, az első út menti irányjelző táblától, a
papíralapú kommunikáción (szórólapok, újságcikkek, újsághirdetések, majd helyi és regionális
útikönyvek) keresztül - a kezdetben a Magyar Filmhíradóba, majd a televízió különböző
hírműsoraiba való bekerüléssel - fokozatosan teret nyerő elektronikus kommunikációig. A
KRESZ-ben az országos lefedettséget jelentő barna tábla már egy következő lépcsőfokot
jelentett, szinte ezzel egyidőben vált általánossá az internethasználat is. A párhuzamosan jelen
lévő papíralapú és elektronikus kommunikáció aztán fokozatosan eltolódott ez utóbbi javára,
az e-kommunikáció gyors térnyerésével napjainkra már szinte kizárólagossá vált.