Egy régi jelenség új köntösben?

Az epizodikus önkéntesség szakirodalmi bemutatása és hazai példái

Abstract

Az elmúlt két évtized óta az olyan folyamatban lévő és egyre erősödő társadalmi és gazdasági változások – mint például az individualizáció, a szekularizáció, a digitalizáció és az atípusos foglalkoztatás –hatására az önkéntesség is új értelmezést kapott. Ez az újraértelmezés három jelenségben mutatkozott meg. Egyrészt az önkéntesség egyre heterogénebb és mindinkább specializált készségeket, tudásokat és menedzsmenti eszközöket megkövetelő tevékenységgé vált. Másrészt az önkéntesség „reflexív stílusa” mind inkább érzékelhetővé vált, harmadrészt pedig a klasszikus, hosszú távú és rendszeres önkéntesség mellett pedig mind gyakoribb lett az úgynevezett epizodikus önkéntesség. A tanulmány fő célja, hogy bevezesse a hazai szakirodalmi fogalomhasználatba az epizodikus önkéntesség fogalmát és ehhez kapcsolódva áttekintést adjon a téma elemzésének eddigi eredményeiről, illetve bemutassa a hazai epizodikus önkéntesek jellemzőit két önkénteskutatás másodelemzése alapján. Az eredmények szerint a magyar önkéntességet „újjászületése” óta az epizodikus önkéntesség dominanciája jellemezte, aminek hátterében– véleményünk szerint – legfőképpen az önkéntesség társadalmi beágyazottságát meghatározó tényezők állnak.