Frazeológiai egységek a magyartanításban

Absztrakt

A tanulmány amellett érvel, hogy a tág értelemben vett frazeológiai egységeknek már a nyelvtanulás kezdetétől helyük van. A frazeológiai egységek (vagy frazémák) fogalmának, valamint az úgynevezett frazeológiai spektrumnak a bemutatását követően különböző taneszközöket és értékelési keretrendszereket vizsgálok abból a szempontból, hogy milyen elvárásokat, célkitűzéseket és eljárásokat fogalmaznak meg a frazeológiai egységek tanítására vonatkozóan. A tankönyvek, munkafüzetek és nyelvtankönyvek nagy számban tartalmaznak frazémákat, összhangban a külső szabályozókkal: az alacsonyabb szinteken elsősorban kommunikációs formulákat, kollokációkat és funkcióigés szerkezeteket tanítanak, míg az erőteljesen idiomatikus közmondások és szólások igazán csak B2 szinttől jelennek meg hangsúlyosan. A frazémák tanítása elsősorban a szókincstanításhoz kapcsolódik, és az ott megszokott eljárásokkal történik (a nyelvtani munkákban a frazeológiai egységek gyakran a grammatikai jelenségek illusztrálására szolgálnak). A tanulmány végén további eljárásokat javaslok a különböző típusú frazémák tanítására (az észlelés, figyelemirányítás, memorizálás, vizualizáció és előhívás szintjén). (A tanulmány doktori disszertációmhoz kapcsolódó kutatásom része. Kutatásomban a frazémák használatát vizsgálom B2 és C1 szintű magyarul tanulók írott nyelvében. Arra keresem a választ, hogy ezek a nyelvtanulók használnak‑e frazeológiai egységeket, és ha igen, melyeket, milyen mértékben és milyen módon, valamint arra is kíváncsi vagyok, hogy kimutathatók‑e különbségek a két nyelvi szint frazeológiai használata között. E kérdések megválaszolásához a B2 és C1 szintű Origó nyelvvizsgán írt szövegeket elemzem.)