A Családi Döntéshozó Csoportkonferencia (CSDCS) jelentősége a családi és közösségi kapcsolatok helyreállítása tekintetében a büntetés-végrehajtási intézetből szabadulás előtt állók szempontjából

Absztrakt

Az elmúlt évtizedekben az igazságszolgáltatás retributív jellegének csökkenése mellett egyre inkább a resztoratív jelleg erősödését figyelhetjük meg. A társadalom, helyi közösségek felől fokozódó igényként merül fel az áldozatvédelem, a sérelmek, károk helyreállítása, valamint az elkövető rehabilitációja. Az igazságszolgáltatás resztoratív jellegének erősödésével együtt a büntetés-végrehajtás is változott, a kezdeti célok átalakultak, az elítéltek társadalomtól való elkülönítése mellett egyre hangsúlyosabb szerepet kap az elkövető társadalmi reintegrációjának elősegítése. Tudjuk, hogy a társadalmi reintegráció a börtönből szabadultak tekintetében a legnehezebb, hiszen a korábban elkövetett bűncselekmények és a börtönben töltött évek stigmaként állandósulnak. A szabadulás utáni újrakezdés, visszakapcsolódás a mindennapokba sokszor lehetetlen kihívásnak tűnik az elítélt és a társadalmi környezete számára is. A sikeres társadalmi reintegráció érdekében a magyarországi bv. intézetekben egyre sokoldalúbb támogatást nyújtanak a fogvatartottak részére, köztük resztoratív jellegű technikákat is alkalmaznak. A tanulmány célja egy olyan resztoratív technika (CSDCS) bemutatása, melyet a hazai bv. intézetekben a szabadulás előtt álló elítéltek esetében alkalmaznak a közösségi, családi kapcsolatok helyreállítása, valamint a bűnismétlés lehetőségének csökkentése érdekében bevonva a szabaduló társadalmi környezetében élőket, a közösség tagjait. Jelen írás célja, hogy egy esettanulmányon keresztül mutassa be e resztoratív modell gyakorlatát és a közösség tagjaira való hatását.