Populáris kultúra és reflektivitás

a disztópiák hatása a kritikai gondolkodásra

Absztrakt

A populáris kultúra (TV, zsánerirodalom, képregény, streaming sorozatok) befogadását szokás a Frankfurti Iskola gondolkodói (kultúripar) és Guy Debord (spektákulum) nyomán fogyasztásra serkentő, a kritikai gondolkodást megbénító „tömegkultúraként”,
„spektákulumként” tekinteni. Nem feltétlenül ellentétes azonban a populáris kultúra a reflexióval, a kritikai gondolkodással. Erre hívják fel a figyelmet az eredetileg az irodalomban megjelent regénytípus, a disztópia különböző formái a mai populáris kultúrában. A 16-17. századi államelméleti utópiákhoz hasonlóan ezek esetében is a társadalmi kérdéseket állítja középpontba a fikció egy valóságosként (de a térben vagy az időben eltávolított), vagy – ritkábban – képzeletbeliként ábrázolt világban, azonban az ideális helyett elrettentő lehetőséget vázolva fel. Korunk új jelensége a disztópia önálló, transzmediális műfajjá válása, amely nem csupán egy globális válságtudat kifejeződése, de egyúttal a jövőbe vetített problémákon (társadalmi igazságtalanság, környezeti problémák, stb.) keresztül az ezek jelenvalóságára való ráébresztés funkcióját is betölti, a legszélesebb rétegek számára, a nem kultúrafogyasztó, illiterátus tömegeket is beleértve. A tanulmány a jelenséget az informális tanulás és a transzverzális kompetenciák kontextusában tárgyalja, a kritikai gondolkodás és a reflektivitás fejlesztésének lehetséges eszközeként. A disztópiák jellemző témáik (emberi jogi és bioetikai dilemmák, környezeti katasztrófa, kontrollálhatatlan technológiai fejlődés, tömegmanipuláció a médiában, fogyasztói társadalom és eldologiasodás) révén alkalmasak arra, hogy széles körben tudatosítsák ezeket a veszélyeket.