Fejezetek a pécsi bányavidék oktatástörténetéből: A pécsbányatelepi DGT elemi népiskola (1856–1944)

Absztrakt

Az oktatás a múltban és a jelenben egyaránt fontos szegmens egy társadalom életében, függetlenül attól, hogy azt milyen módon kezeli az adott régió – földrajzi egység – felelős vezető elitje. Jelen tanulmány egy olyan korszakból merít példát, amikor az oktatási adminisztráció belátta, hogy a fiatal nemzedékek képzése, tanítása a jövő záloga, ezért minden vonatkozásban jelentős áldozatokat hozott annak érdekében, hogy azt európai szintre emelje. Ehhez az országban működő, nagy tőkeerővel rendelkező cégek támogatását is elnyerte, amelyek többsége, hogy írni-olvasni jól tudó munkásokra tegyen szert, maga is alapított iskolákat, amelyekben a szükséges infrastruktúrán túl a tanárok javadalmazásairól is gondoskodott. A ma is működő, a DGT (Dunagőzhajózási Társaság) által 1856-ban nyitott pécsbányai iskola kiemelkedő példája ennek a szemléletnek és gondoskodásnak.  A nyitás körülményeit és az iskola működését bemutató tanulmány elsősorban levéltári alapkutatásokra épül. Célja annak a bemutatása, hogy a jól megfontolt, átgondolt oktatáspolitika milyen virágzó intézményrendszert képes létrehozni, és annak milyen hatása van az adott mikro- és makrotársadalomra. A levéltári források feldolgozása manuális módon történt; a kortörténeti háttér megrajzolását szakirodalmi adatok segítették. A kutatás összegzéseképpen nem nehéz arra a következtetésre jutni, hogy a vizsgált kor oktatáspolitikája sok vonatkozásban példa lehet a jelen számára is, és rámutat arra, hogy a kisgyermekkorban kezdődő oktatás-nevelés a társadalom fejlődésének az egyik legfontosabb záloga.