Tudásmenedzsment, felsőoktatás és zeneipar – és a tudás, ami legalább olyan értékes, mint az, amit a „tantermekben tanítanak”

Absztrakt

A kreatív iparágak fogalmának meghatározása a brit kultúrakutatáshoz, illetve kultúrpolitikához köthető, a vonatkozó egyetemi programokkal foglalkozó szakirodalmak zöme is a brit oktatást vizsgálja, német, ausztrál és amerikai, a kreatívipar alá sorolható zeneipari képzésekről írt tanulmányok száma igen alacsony. Az írás áttekinti a felsőoktatásban működő kreatívipari, illetve zeneipari menedzsment képzésekkel kapcsolatos kritikákat, fő fókuszát az Angliában működő kurzusok jelentik. Ezeket beindulásuk óta folyamatos, határozott és hangos kritika kíséri. Az iparágak képviselőinek véleménye, elismert oktatáskutatók elemzései és végzős hallgatók panaszai mind azt sugallják, a kreatívipari képzések vezetői sem a kurzusok tervezésénél, sem azok működtetésénél nem ügyelnek eléggé a munkaerőpiacon megkívánt hallgatói készségek fejlesztésre, sőt, az oktatók jelenős része az akadémiai munkával, illetve a kritikai gondolkodás kialakulásával szembeni veszélynek tekinti azt. A szerző az amerikai pszichológus, Robert J. Sternberg és kollégái által kidolgozott elméletek segítségével cáfolja az akadémiai tudás tacit tudással szembeni elsődlegességét a kreatívipari képzések esetében. Sternberg és munkatársai kimutatták, a tacit tudás és a szakmai, munkaerőpiaci siker között egyenes összefüggés található, ahogy a tacit tudás - szakértelem - praktikus intelligencia - sikeres intelligencia között is. A tanulmány rámutat, a zeneipari munkaerőpiac esetében meghatározó szereppel bíró tacit tudással kapcsolatos attutűdök átalakítása, a tacit tudás szervezett keretek között történő átadása, új tudásmenedzsment módszerek alkalmazása az egyetemi zeneipari menedzsment kurzusok szakmai sikerének kulcsa.