A pozitív hibakultúra szerepe a köznevelésben – gyakorlati szempontok

Absztrakt

Jelen tanulmányban arra vállalkozom, hogy bemutassam a pozitív hibakultúra közoktatásban betöltött szerepét, felvillantsam, hogy milyen lényeges szerepet tölt be modern pedagógia módszertanok körében. Egy igen érdekes kérdésről van szó, hiszen a korábban csak az üzleti életben használt modellt hozzávetőleg húsz éve alkalmazzák a köznevelésben. Nagy népszerűségnek örvend az Egyesült Államokban, Kelet-Ázsiában, de egyre több európai ország oktatáspolitikája adaptálja saját rendszerébe.

A publikáció célja, hogy felvázoljam a külföldi példákat, mennyire vált be, hogy lehetne a magyar köznevelésben is hasznát venni. Ehhez leginkább a témában született regionális és nemzetközi felméréseket fogom prezentálni, amelyek kapcsán arra is vállalkozok, hogy bemutassam, miként lehetne ezt átültetni a magyar oktatási gyakorlatba. Mivel eddigi kutatásom is e téma köré szerveződött, fontosnak érzem, hogy minél több, a szakma iránt elkötelezett kutató számára bemutassam, mennyivel eredményesebb lenne hosszú távon a magyar közoktatás, ha idehaza is megjelenne a pozitív hibakultúra alkalmazása. Tudom, ez jelentős befektetést igényelne a pedagógustársadalom irányából is, mivel ezeket a módszereket el kellene sajátítani, de ez mind a tanárok, mind a diákok javára válna hosszú távon.

Tanulmányom végén sort kerítek a téma rövid összefoglalására is. Hiszek benne, hogy jelenlegi, vitaindítónak szánt cikkemmel sokakat meg fogok győzni a változás szükségességéről.