Az Első Dunagőzhajózási Társaság (DGT) középfokú iskolája, a Pécsi Magyar Királyi Szénbánya Iskola (Pécs-Bányatelep, 1896-1940)

Absztrakt

Publikációm témája az Első Dunagőzhajózási Társaságnak (a továbbiakban: DGT) az 1896-ban a pécsi bányavidéken létrehozott középfokú iskolája, a Pécsi Magyar Királyi Szénbánya Iskola, amely a bányatörténettel való személyes érdeklődésemen alapuló kutatásom része.

Több kérdés is foglalkoztatott: Miért, és hogyan vette a kezébe a DGT a pécsi bányavidék oktatását? Hol és mikor épült fel a társaság középfokú iskolája? Az elemi iskolákhoz hasonlóan kizárólag a cég fenntartásában állt? Milyen volt az elrendezése? Kik tanulhattak az iskolában? Kellett tandíjat fizetni? Koedukált osztályok működtek az intézményben? Hogyan rendelkezett az 1883-as középiskolai törvény a magyarországi iskolákról? Miként változott az oktatáspolitika a Horthy-korszakban? A DGT-iskola működtetése különbözött az államiaktól? Ha igen, akkor miért és hogyan? 1918-ban milyen volt az intézmény viszonyulása a szerb megszállókhoz? Az 1938. március 12-ei Anschlusst[1] követően hogyan érintette az iskolát és az oktatást a DGT-nek a „Reichswerke Hermann Göringbe” [2] történő integrálása? Mi lett a sorsa az intézménynek?

Összegezve arra a következtetésre jutottam, hogy a DGT középfokú iskolája a magyar oktatástörténeten belül sajátos szerepben volt: az államtól kapott különleges privilégiumok révén a fenntartó hozhatta meg a kulcsfontosságú döntéseket.

1938 után az intézmény német részről erőteljes asszimilációs és náci ideologizálási törekvéseknek volt kitéve. Az 1918-as, a szerbekkel szembenihez hasonló ellenállás és magas fenntartási költségek végül azonban megpecsételték a Vallás-, és Közoktatásügyi Minisztériumhoz (a továbbiakban: VKM) 1940-ben visszakerülő iskola sorsát és továbbélését Pécsen.

[1] Ausztria náci Németország általi bekebelezése.

[2] Magyar fordításban: „Hermann Göring Művek”.