Nyúl Eszter Anna: Az állampolgárság elvesztett átmeneti rítusa

Szerzők

  • Eszter Anna Nyúl

DOI:

https://doi.org/10.15170/TM.2020.21.1-2.13

Kulcsszavak:

személyazonosító igazolvány, kulturális antropológia, állampolgárságra nevelés

Absztrakt

Az első személyi igazolvány átvétele napjainkban már nem olyan meghatározó élmény Magyarországon, mint ahogyan az idősebb generációk emlékezetében él, amikor serdülő korban többnyire az osztálytársakkal közösen ünnepélyes formában átvették az okiratot. Anélkül változtattak 2009-ben az okirat kiállításának gyakorlatán, hogy figyelembe vették volna a vele járó űrt az identitásformálásban. Jelen tanulmány kulturális antropológiai szempontokból vizsgálta a személyi igazolvány egykori szerepét. A 16 majd 14 éves korhoz kötött kötelező kiállítása és kézhezvétele átmeneti rítusként volt jelen a magyar fiatalok életében, amely ezáltal jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy ráébredjenek és felkészüljenek a nagykorúsággal együtt járó állampolgári jogokra és kötelezettségekre. Az összehasonlítás igazolja a személyi igazolvány átvételének rítusként történő értelmezését. Ez a felismerés azért is fontos, mivel jelenleg Magyarországon nincsen olyan eszköz az állampolgárságra nevelésben, amely a fiatalokat olyan erővel készteti a jogkövető állampolgári lét felismerésére, mint ahogyan erre az első személyi igazolvány átadása a korábbiakban képes volt. Ez a fel nem ismert, vagy eléggé nem hangsúlyozott beavatás olyan űrt hagyott maga után, amelynek kitöltése az állampolgárságra nevelés jövőbeli feladata.

##submission.downloads##

Megjelent

2020-12-30

Hogyan kell idézni

Nyúl, E. A. (2020). Nyúl Eszter Anna: Az állampolgárság elvesztett átmeneti rítusa. Tudásmenedzsment, 21(1-2), 170–177. https://doi.org/10.15170/TM.2020.21.1-2.13

Folyóirat szám

Rovat

Kultúrtörténet, kultúratudományok, művelődéspolitika