Arany János útja a nagy-kőrösi katedráig – Tanuló és tanító évek 1817–1851 között a források tükrében

Absztrakt

Tanulmányomban elsődleges célul tűztem ki hazánk egyik legnagyobb költőjének, Arany János életének első felét úgy bemutatni, hogy írásomban rámutatok a költő életútjának főbb állomásaira, illetve azok egymásra gyakorolt hatására. Arany születésétől a híres nagykőrösi gimnáziumban töltött meghatározó kilenc évének kezdetéig, azaz 1817 és 1851 közötti időszakot bemutatva célom volt valamennyi tanulási és tanítási helyszínét ismertetni a poétának, melyek mind alkalmat biztosítottak Aranynak, hogy a tanulás adta tanítási lehetőségeit megismerhesse, képességeit és tudását fejlessze, valamint azokat eredményesen kamatoztathassa a különböző korcsoportok, módszerek és élethelyzetek során. Meggyőződésem, hogy ezen állomások Arany életében markánsan formálták a balladaköltészete mellett kibontakozó tanár képét mind önmagáról, a környezetéről, valamint a hagyatékáról. Kutatásomban a szakirodalom mellett a korabeli levelezések kritikai kiadását, valamint a vonatkozó verseket figyelembe véve próbáltam képet alkotni Aranyról, akiben egyszerre lehet tetten érni a tanuló és tanító vonásainak párhuzamát. Véleményem szerint Arany a sajátos életútjának is köszönhetően válhatott olyan kiváló tanítóvá, melynek példáját a XXI. században is szem előtt kell tartanunk. Elméleti jellegéből kifolyólag kutatásom rámutat a XIX. századi kultúra-, művelődés- és neveléstörténeti változásaira, valamint a korabeli elfogadott módszerekre, melyek közül némely irányzatot jelenünkben is használjuk, akár digitális formában is. Hiszem, hogy a magyar irodalom fejlődése gyökeresen összefonódott hazánk pedagógiai módszereinek fejlődésével, amelyek kéz a kézben együtt formálták a generációk sokaságát, így Arany szellemét is.